Farkas Zoltán: Kupa Mihály derűs emlékezete

Nem illenék hozzá a siránkozás. Bármennyire szívszorító is a távozása, barátainak és tisztelőinek elsőként a lényéből, a személyéből áradó derű jut az eszébe. Ő még bosszankodni is vidáman tudott.

Legendás történetek fűződnek a nevéhez, például ilyenek. Jellegzetes epizódok hosszú pályája során.

Az 1980-as évek elején a Hagelmayer István vezette Pénzügykutatási Intézet elnökhelyettese volt, amikor választás elé állították: vagy elvállalja az akkor létesített pénzügypolitikai főosztály vezetését, vagy kiküldik tanácsadónak Angolába. A főosztály élére ő volt a jelölt, ő kezdte ugyanis az államháztartás rendbetételét, egy tervezett reform előtt a büdzsé átvilágítását. Csakhogy Kupa akkor még eliszkolt az államigazgatási teendők elől, inkább Afrikát választotta. És vele három hónap éhezést, lövöldözést. Az idő tájt rengeteg tanácsadó nyüzsgött Angolában a szocialista országokból. Egyedül mi tanácsoltuk az angolaiaknak (mármint a forradalmi erőknek), kerüljék el a totális államosítást, hagyják a magángazdaságot is fejlődni, igyekezzenek vegyes gazdaságot kialakítani, különben azonnal hiány lesz mindenből – mesélte később. Küldött egy képeslapot, amelyen egy ébenfekete bőrű ifjú hölgy pózolt félmeztelenül, deréktól lefelé népviseletben. A magyar külkereskedelem nekik akar melltartót eladni! – élcelődött, ám ma már kideríthetetlen, volt-e érdemi alapja a feltételezésnek. Ami pedig a sztori komolyabb részét illeti, évekkel később, Washingtonban találkozott egy angolai fiatalemberrel, aki megismerte, sőt arra is emlékezett, hogy figyelmeztette egykori vendéglátóit, ne ragaszkodjanak a kizárólagos szocialista tulajdonhoz, amit például a szovjet elvtársak nyomtak. Neked volt igazad – mondta rezignáltan az afrikai kolléga.   

Az 1990-es szabad választások előtt, 1989 októberében az Országgyűlés megalapította az Állami Számvevőszéket. Kupát az elnök Hagelmayer István egyik helyettesének jelölték, de a pártállam parlamentje nem választotta meg. Kupa az addigra már elgyűlölt adóreform emblematikus alakja volt, főosztályvezetőként, az adóreform-bizottság titkáraként nagyon sokat tett, hogy megértesse a közvéleménnyel, mi fán terem a bevezetendő személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó. Utóbbit nem volt szabad értéktöbbletadónak nevezni, abban a reményben, talán a szovjet elvtársak nem veszik észre, hogy a magyar kormány megint a Nyugatot kopírozza, amikor bevezeti a Mehrwertsteuert vagy a Value-Added Taxet. Pedig ezt tette.