Két és fél évig tartó, váltakozó hevességgel zajló ostrom után az orosz hadsereg elfoglalta a kelet-ukrajnai Vuhledar városát, és ezzel újabb fontos közlekedési csomópontot kerített kézre: három út is találkozik a településen, és a közlekedési folyosók elvesztése azt jelenti, hogy az ukrán hadsereg csak komoly nehézségek árán lesz képes utánpótlást juttatni a Donyec-medence még ukrán kézen lévő településeire. Például Kurahovéba, amely az ugyancsak ostromlott Pokrovszktól délre fekszik, és ha Kurahove is elesik, akkor Pokrovszk védői kilátástalan helyzetbe kerülhetnek.
https://hvg.hu/360/20240927_economist-ukrajna-oroszorszag-zelenszkij-putyin
Vuhledart 2022 márciusa óta folyamatosan támadták az oroszok, ám elszántságuk egyértelműen megnőtt 2022 végére: akkor két hullámban – októberben, majd 2023 februárjában – kísérelték meg elfoglalni a települést, ám mindkét alkalommal súlyos veszteségeket szenvedtek, és visszavonulásra kényszerültek. Mostanra viszont sikerült felőrölniük az ukrán ellenállást. Az oroszok tartósan tüzérségi és létszámfölényben voltak, és az is döntőnek bizonyult, hogy a támadók számolatlanul vetették be az irányítható siklóbombákat, amelyek 300 kilogrammos töltetükkel a legerősebb fedezéket is porrá zúzták.
A védők azt követően vonultak ki a városból, hogy fel kellett adniuk azt a két bányát, amelyből korábban tűz alatt tarthatták a támadókat. A visszavonulás valóban az utolsó pillanatban történt: az oroszok két irányból törtek be a városba, és folyamatosan lőtték azt az egyetlen utat, amelyen az ukrán egységek még elhagyhatták Vuhledart.
Háború Ukrajnában
2022 óta tart az orosz-ukrán háború. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
