Még nem halt ki ez a magyarral rokon balti nyelv, de élőnek sem mondható, pár tucatnyian beszélik
4 perc
2024.10.09. 16:33
Lettországban, a Rigai-öböl csücskétől, a Kolka-foktól nyugatra kezdődik a Lív partvidék. A Balti-tenger erdős, homokos tengerpartját már nem a névadó nép lakja, de kultúrájukat és a magyarral rokon nyelvüket egy kis közösség azóta is aktívan ápolja.
A magyar őshaza, a magyarok őseinek felderítésében oly aktív kormányzati ideológusok a keleti nyitás jegyében időről időre újabb rokon népeket találnak, voltunk már a türkök, a kipcsakok, sőt a japánok rokonai is. Csak hát az a fránya tudomány mégis folyton azt bizonyítja, hogy a magyar nyelv inkább a finnhez és az észthez köthető. A műveltebbeknek még rémlenek a hantik és a manysik mint legközelebbi nyelvrokonaink, de a nyelvcsaládfánk balti-finn ágán csüngő lívekről bizonyosan kevesen tudnak. Pedig ők is úgy kérdezik azt, hogy „Kinek a keze?”, mint mi, vagyis: Kīen ke’ž? Mondjuk az, hogy „Ez kinek a keze?” már úgy hangzik lívül, hogy „Kīen keiž se um?”, de hát ne lepődjünk meg, hiszen idestova 4000 éve nem beszéltünk egymással, amióta elváltak útjaink az Urálnál.
Ha a magyarok huzatosnak érezték a Kárpát-medencét, mit szóljanak a lívek ott, a „Mindenség partjain”? A XX. század megszállásai és kitelepítései úgy szétszórták a közösséget, hogy Lettországban ma már csak 200-250 lív élhet, zömmel nem is őseik földjén, hanem Rigában, a balti állam fővárosában. Sokan a történelem során ritkán adódó kivándorlási lehetőségeket kihasználva Amerikában telepedtek le. Ma összesen alig húszan beszélik a nyelvet, igaz, rajtuk kívül még körülbelül ugyanennyi nyelvész és kultúratudós sajátította el. Vagyis ki nem halt, de azért élőnek túlzás lenne nevezni a jobbára már csak egyetemi vizsgákon, hagyományőrző táncmulatságokon használt nyelvet. A lív nyelvjárásként megmaradt az észtben és a lettben is, sőt utóbbiban (a magyarhoz hasonlóan) a szavak első szótagjára tett hangsúly épp a lívből származó finnugor örökség.
