Olyan szigorú szabályt hozott a kormány, hogy az akkugyártók nem győznek összekacsintani a miniszterrel
Az eddigieknél sokkal szigorúbb határértékeket szab meg egy új kormányrendelet arra, hogy legfeljebb mennyi káros anyagot bocsáthatnak ki a levegőt szennyező gyárak. Jól hangzik, csakhogy az a tavalyi jogszabály továbbra is életben van, amely ennek hatását gyakorlatilag teljesen lenullázza.
Egyvalamire biztosan tökéletes a Magyar Közlöny október 4-ei száma: bőszen lehet lobogtatni, hogy a kormány mennyire elkötelezett a környezet védelme mellett. Egy friss rendelet ugyanis az eddigieknél jóval szigorúbb abban, hogy a különböző kibocsátók, például akkumulátorgyárak legfeljebb mennyi káros anyagot juttathatnak a levegőbe a tevékenységük során.
Bár számos kémiai elemből és vegyületből változatlan maradt a kibocsátási határérték, de a kobalt, a nikkel, valamint a por alakú szervetlen anyagok, illetve a rákkeltő anyagok közül például a króm vagy a kadmium esetében felére, ötödére vagy akár még annál is kisebb részére szorította vissza a maximális mennyiséget, amely köbméterenként, illetve óránként távozhat a levegőbe.
A rendelet megkönnyebbülést okozhatna számos olyan település lakója számára, ahol akkumulátor gyártása vagy ártalmatlanítása – és persze bármilyen más, veszélyes anyagokkal foglalkozó ipari és egyéb tevékenység – történik, vagy éppen ilyet terveznek.
A legális környezetterhelés ugyan biztosan nő egy beruházás esetén, de a mértéke töredékére csökken, holott az eddigi határértékeket is úgy szabták meg, hogy az egészségre ártalmatlan legyen.
A bevezetési határidők is elfogadhatónak tűnnek: azoknak a létesítményeknek, amelyek már működnek, de legalábbis már megvan minden engedélyük, 2028-tól kell megfelelniük a szigorúbb körülményeknek, azoknak pedig, amelyeknek az engedélyezését még csak elindították, 2027 januárjától kell a szigorúbb értékeket betartaniuk. Az összes többi majdani létesítménynek azonnali hatályú előírás lesz a sokkal kisebb kibocsátás.
Remek fejlemény, mondhatná bárki, a kormány belátta, hogy nincs az a GDP-növekedési és gazdasági semlegességi érdek, amely az emberek egészségét felülírná, még az erre kevésbé finnyás kínai befektetők esetében sem.
Csakhogy valójában elmaradt az őszinte szembenézés azzal, hogy a környezetterhelés milyen közvetlen egészségkárosodást okozhat a környéken élőknek, illetve hosszabb távon milyen aszályokat, árvizeket vagy éppen hurrikánokat válthat ki a Földön.