Mit ad nekünk Oroszország és Kína, amiért megéri megbélyegezettnek lenni? Külpolitikája miatt került baráti tűzbe Orbán

Már kész van Magyarország nagystratégiája, csak le kell fordítani a nép nyelvére – jelentette ki Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Jobbkeze, a nagystratégiát készítő Orbán Balázs meg is próbálta közérthetően előadni, de nem volt benne sok köszönet. Egyértelműen kiderült belőle, hogy amit nagystratégiának neveznek, az nem más, mint annak megideologizálása, miért ápol kiváló kapcsolatokat Magyarország az oroszokkal és a kínaiakkal, miközben a saját szövetségeseinek gyakran hátat fordít.

Ennek az úgynevezett nagystratégiának az alapjait Orbán Balázs már két könyvében (A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye, illetve Huszárvágás) is próbálta felvázolni; ezt emelte a hivatalos mesterterv rangjára Orbán Viktor, amikor megosztotta gondolatait a Tusnádfürdőn egybegyűltekkel. A Nyugatnak leáldozott, Kínának áll a zászló, „két nap lett az égen” – utalt arra, hogy Kína már ugyanolyan nagyhatalom, mint az Egyesült Államok. Oroszország egy hiperracionális vezetés alatt álló ország, „ami így érthető és kiszámítható”, s amelyet a világ nagy része támogat szerinte. A francia–német tengelynek leáldozott, Lengyelország pedig a legszemforgatóbb és a legálságosabb politikát hajtja végre egész Európában. Ezek azok a pontok, amelyek köré a nagystratégia kül- és biztonságpolitikai részét Orbán felépítené. Gazdasági téren a konnektivitás, a mindenkivel fennálló üzleti alapú kapcsolat a lényeg, amelyet újabban gazdasági semlegességként próbál eladni a miniszterelnök.

A fentiek teljesen elfogadottak lettek a kormánypártban, a nyugati közösségbe tartozás hívei erős kisebbségbe kerültek. Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke még próbálja ugyan menteni a menthetőt, rendre elmondja kifogásait a nagystratégia alapjaival szemben.