Már a legbolondabb ötletekre is adtak pénzt, sokan mégis ölbe tett kézzel ülnek

HVG: Lefordíthatatlan – Siliconned – című könyvében arról ír, hogy amikor egy-egy vállalat alkalmazásában állt, alig végzett valódi munkát, miközben egész jól keresett. Mondhatnám, hogy meglepő, amit mond, de Magyarországon is sok fejlesztő panaszkodik ugyanerre. Miért történik mindez?

Emmanuel Maggiori: Ennek sok oka van. Az egyik az, hogy nagyon sok pénz, elsősorban a kockázati alapok tőkéje került a technológiai szektorba. Sok gazdag embert fellelkesített az MI-hype, és ők csak hordták a pénzt az iparágba. De ha megnézzük, hogyan működnek ezek a befektetések, akkor látszik, hogy más emberek pénze többszörös közvetítéssel jut el az ágazatba: az emberek befizetnek a nyugdíjalapokba, a nyugdíjalapok utalnak a kockázatitőke-alapoknak, utóbbiak pedig finanszírozzák a startupokat. Közben az érintettek mind leveszik a maguk kezelési díját, és ők akkor is jól járnak, ha a befektetés nem sikeres. Sokan ezt olyan piramisjátéknak tartják, ahol az embereknek az a legfőbb érdekük, hogy pénzt szerezzenek, és még akkor is befektessék, ha tudják, hogy a beruházás nem térül meg.

Az alacsony alapkamatok is hozzájárultak ehhez: a befektetési alapok kezelőinek valamit kezdeniük kellett a pénzzel, miközben a kötvénypiac és a többi biztonságos befektetési lehetőség nem hozott nyereséget. Az alapkezelők így kockázatos ügyletekbe fektettek. Még az Egyesült Királyság jegybankja, a Bank of England is azt magyarázta több dokumentumában, hogy azért csökkentették a nulláig az alapkamatokat, hogy kockázatvállalásra biztassák a befektetőket. Emögött olyan megfontolások álltak, hogy az erre ösztönzött emberek nem csinálnak majd butaságokat. De néhányan csináltak: sok olyan, sok pénzzel rendelkező vállalatot láttam, amelyek a legbolondabb ötletekre is adtak pénzt. És – különösen a technológiai szektorban – a kísérletezés kultúrája is szerepet játszik. A kísérletezés persze jó, hiszen a cél az, hogy egy-egy új termék gyorsan eljusson a fogyasztókig, akik olyan visszajelzésekkel szolgálnak, amelyekből mi tanulhatunk. A technológiai szektorban viszont a kísérletezéssel sokan szélsőségbe estek: sorra fejlesztették és fizették ki azokat a termékeket, amelyek senkinek sem kellettek.

Most minden ötletet megvalósításra alkalmasnak tartanak, még akkor is, ha teljes mértékben hülyeségnek tűnik. Minden rendben van, hiszen tanulunk ebből is, mondják, de akadnak olyan projektek is, amikből tanulni sem lehet semmit.

HVG: Nem tartották a kollégái titkokat kifecsegő árulónak?