Válságban a pedagógusképzés, akármit állít a kormány
Vagy magát is becsapja a kormány, amikor a tanárképzésre jelentkezők számának látványos megugrásáról beszél, vagy szándékosan tájékoztat félre. A tanárhiány a jövőben sem látszik enyhülni.
„A pedagógusképzésre felvettek számáról rendszeresen egymásnak ellentmondó információk jelennek meg a közbeszédben” – írták szakértők még júniusban a Javaslatok a pedagógusok utánpótlásának fenntartható biztosításához című tanulmányban, amelyet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) égisze alatt, Szapáry György vezetésével készítettek. Mintha csak ezt a mondatot akarta volna illusztrálni, az idei általános felvételi eljárás után Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár győzelmi jelentéseket adott ki, amelyek szerint soha nem látott számban vettek fel pedagógusnak készülő hallgatókat.
Csakhogy – mint az MNB szakértői is figyelmeztettek – „nem mindegy, pontosan kiket is veszünk figyelembe az új belépőknél”. A pedagógus képzésterületen van például a gyógypedagógiai képzés is, amely természetesen messze nem klasszikus tanárképzés, így az adatait megtévesztő figyelembe venni, amikor a tanár- vagy tanítójelöltekről van szó.
Márpedig a sikerjelentések statisztikai alátámasztására gyakran ennek a területnek az adatait használják. Nem kis számról van szó: az általános eljárásban (tehát a pótfelvételik nélkül) közel 2300 hallgatót vettek fel gyógypedagógusnak, ez a legnépesebb alapszak a képzésterületen. Jóval többen mennek oda, mint az osztatlan tanárképzés összes szakára együttvéve. Ennek az oka pedig mindenhova kívánkozik, csak sikerjelentésekbe nem.
A gyógypedagógusok közül másfél ezren levelező szakon kezdték meg a tanulmányaikat, s mint az MNB is írja, sokan meg sem jelennek a munkaerőpiacon, mert „jellemző, hogy a speciális nevelési igényű (SNI) gyermekek szülei jelentkeznek nagy számban a képzésekre, hogy meg tudják adni a saját gyermekük számára a szükséges ellátást, amelyet a közoktatási intézményekben szakemberhiány miatt nem tudnak megkapni”.