Nem megmunkálni, hanem gyengéd figyelemmel helyzetbe hozni – Berhidi Mária kiállítása a MODEM-ben 

Egyetlen szó függeszkedik a kiállítást nyitó terem nagy terében, átlósan, a szabad mozgást mindenképpen gátolva: „hagyaték“. A szó betűi liánból vannak, ezeket csomózta Berhidi Mária a megfelelő pontokon össze egy 2013-as Vasarely Múzeum-beli kiállítás alkalmából. Akkor egy hosszúkás terem falaival párhuzamosan, egészen a földig leengedve voltak a kétméteres betűk installálva; most az inkább négyzetes tér átlójában kaptak helyet, valamivel magasabban. Az installáció másik tárgya, egy neonból kiírt szó — „örökség“ — a terem túlsó falán, nagyjából a „hagyaték“ szó középső betűjével szemben kapott helyet, legalábbis ezen az „a“ betűn keresztül nézve látható a legjobban. Nyilván a neon felirat relatív magassága és távolsága határozta meg, hogy milyen magasan lebegjen a hagyaték szó középső „a“ betűje. 

Az első teremben, egészen a jobb oldalon, a további termek felé vezető út mellett, a térbe lépve alig láthatóan áll még egy munka: A modell. Ez a kiállítás legkorábbi darabja: 1976-ban, még főiskolásként, diplomára készítette Berhidi. A mű egy életnagyságú festett terrakotta és gipsz plasztika, amely egy aktmodellt jelenít meg, igen valósághűen. A nő egy igazi tonett széken, illetve az arra helyezett párnán ül, jobb lábát felhúzza, így takarva el szemérmét, kezeit combjain nyugtatja. Arcán különös — majdhogynem archaikus — mosoly játszik. A figura profi főiskolai modellekre jellemzően, minden kényszeredettség nélkül van jelen, teljesen természetesen viseli meztelenségét, tar feje meztelenségét is.