A színház a vélemények, az igazságok ütköztetésének színhelye – interjú Cyril Grey regény- és drámaíróval, a Diplomácia szerzőjével

HVG: Honnan a kitüntetett érdeklődése a történelem, a tudomány és a művészet elfeledett személyiségei iránt, akik mind jelentőset alkottak, mégsem részesültek kellő elismerésben?

Cyril Gely: Az igazság, a lelkiismeret, az etika és az erkölcs dilemmáit boncolgatni kell. Szeretek háttérbe szorult személyiségekkel foglalkozni, akik a teljesítményük, az elkötelezettségük révén jogot szereztek arra, hogy kilépjenek az árnyékból. Megtörtént vagy megtörténhetett eseteket írok hosszas kutatómunka, dokumentumok alapján, valós tényekből kiindulva. Elsőként adta magát, hogy az irodalom világában kutakodjak, és a maga korában ismert Alexandre Dumas és Auguste Maquet közti botránynak eredjek a nyomába. Maquet a szellemírója, illetve a társszerzője volt Dumas Monte Cristo grófja, A három testőr és a Margot királyné könyveinek. Ezek sikere után Maquet beperelte a mentorának tartott Dumas-t, így derült ki ez az eset.

HVG: A Rózsavölgyi Szalonban látható két színműve éles döntéshelyzeteket ábrázol. A Diplomáciában Raoul Nordling svéd diplomata meggyőzi Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy ne robbantsa fel a Hitler parancsára aláaknázott Párizst. A Díjban (nemrég Hasadás címmel jelent meg a Trend Kiadó gondozásában) a zsidó származása miatt Svédországba menekített Lise Meitner a Nobel-díj átvételét megelőző órákban kényszeríti számvetésre tudóstársát, Otto Hahnt, akivel közösen fedezték fel a maghasadást. Miért a második világháború gyötrelmes időszakát vette elő?

C. G. : Hogy rávilágítsak a jelen problémáira, szélsőségeire, és szembesítsek a történelmet és a tudományt formáló személyiségeken keresztül olyan kényelmetlen kérdésekkel, mint hogy hol a morál a tudományban, van-e még értelme erkölcsről beszélni az ismételt fegyverkezés, az atomháborús fenyegetések, tömeggyilkosságok korában. Morálisan elfogadható lett volna teljesíteni Hitler parancsát Párizs megsemmisítésére, Hahnnak átvennie a Nobel-díjat, jóllehet tudta, hogy Meitnerrel közösen jegyezték a felfedezést? A morális döntéshelyzetek a legizgalmasabbak az irodalomban, a színházban éppúgy, mint az életben.

Cyril Gely A Díj díszletei között

Veres Viktor

HVG: Mennyi a fikció és a valóság Hahn és Meitner találkozásában a Nobel-díj átvételének a napján?

C. G. : 1946-ban, aznap, amikor Hahn átvehette a Nobel-díjat, meglátogatta őt Meitner, aki Stockholmban élt. Hahn az önéletrajzi könyvében azt írta erről a találkozásról, hogy Meitner az elégedetlenségét fejezte ki, amiért Hahn soha nem említette őt egyetlen interjújában, tanulmányban, tudományos cikkben sem. Meitner is említi az egyik barátnőjének írt levélben a találkozót, azzal, hogy csalódott Hahnban, egészen más embernek látta, mint akivel évtizedekig együtt dolgozott Németországban. Feszült lehetett a beszélgetésük, ám hogy mit mondtak egymásnak, azt az adott lelkiállapotukból kiindulva írói képzelettel próbáltam valószínűsíteni. A Nobel-díj állhatott a vitájuk középpontjában, annak mentén jöhettek elő az emlékek, a sérelmek csakúgy, mint a tisztelet, a csalódás két olyan embernél, akik valaha sokat jelentettek egymásnak szakmailag, emberileg, érzelmileg.