A történelem menetét megváltoztató döntések, a tudomány és morál dilemmái feszülnek egymásnak a francia szerző, Cyril Gely sikerdarabjaiban, amelyek a krimi izgalmával szembesítenek két nézőpontot, személyt, sorsot. Két színművét, a Diplomáciát és A Díjat a Rózsavölgyi Szalonban adják elő.
HVG: Honnan a kitüntetett érdeklődése a történelem, a tudomány és a művészet elfeledett személyiségei iránt, akik mind jelentőset alkottak, mégsem részesültek kellő elismerésben?
Cyril Gely: Az igazság, a lelkiismeret, az etika és az erkölcs dilemmáit boncolgatni kell. Szeretek háttérbe szorult személyiségekkel foglalkozni, akik a teljesítményük, az elkötelezettségük révén jogot szereztek arra, hogy kilépjenek az árnyékból. Megtörtént vagy megtörténhetett eseteket írok hosszas kutatómunka, dokumentumok alapján, valós tényekből kiindulva. Elsőként adta magát, hogy az irodalom világában kutakodjak, és a maga korában ismert Alexandre Dumas és Auguste Maquet közti botránynak eredjek a nyomába. Maquet a szellemírója, illetve a társszerzője volt Dumas Monte Cristo grófja, A három testőr és a Margot királyné könyveinek. Ezek sikere után Maquet beperelte a mentorának tartott Dumas-t, így derült ki ez az eset.
HVG: A Rózsavölgyi Szalonban látható két színműve éles döntéshelyzeteket ábrázol. A Diplomáciában Raoul Nordling svéd diplomata meggyőzi Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy ne robbantsa fel a Hitler parancsára aláaknázott Párizst. A Díjban (nemrég Hasadás címmel jelent meg a Trend Kiadó gondozásában) a zsidó származása miatt Svédországba menekített Lise Meitner a Nobel-díj átvételét megelőző órákban kényszeríti számvetésre tudóstársát, Otto Hahnt, akivel közösen fedezték fel a maghasadást. Miért a második világháború gyötrelmes időszakát vette elő?
C. G. : Hogy rávilágítsak a jelen problémáira, szélsőségeire, és szembesítsek a történelmet és a tudományt formáló személyiségeken keresztül olyan kényelmetlen kérdésekkel, mint hogy hol a morál a tudományban, van-e még értelme erkölcsről beszélni az ismételt fegyverkezés, az atomháborús fenyegetések, tömeggyilkosságok korában. Morálisan elfogadható lett volna teljesíteni Hitler parancsát Párizs megsemmisítésére, Hahnnak átvennie a Nobel-díjat, jóllehet tudta, hogy Meitnerrel közösen jegyezték a felfedezést? A morális döntéshelyzetek a legizgalmasabbak az irodalomban, a színházban éppúgy, mint az életben.
HVG: Mennyi a fikció és a valóság Hahn és Meitner találkozásában a Nobel-díj átvételének a napján?
C. G. : 1946-ban, aznap, amikor Hahn átvehette a Nobel-díjat, meglátogatta őt Meitner, aki Stockholmban élt. Hahn az önéletrajzi könyvében azt írta erről a találkozásról, hogy Meitner az elégedetlenségét fejezte ki, amiért Hahn soha nem említette őt egyetlen interjújában, tanulmányban, tudományos cikkben sem. Meitner is említi az egyik barátnőjének írt levélben a találkozót, azzal, hogy csalódott Hahnban, egészen más embernek látta, mint akivel évtizedekig együtt dolgozott Németországban. Feszült lehetett a beszélgetésük, ám hogy mit mondtak egymásnak, azt az adott lelkiállapotukból kiindulva írói képzelettel próbáltam valószínűsíteni. A Nobel-díj állhatott a vitájuk középpontjában, annak mentén jöhettek elő az emlékek, a sérelmek csakúgy, mint a tisztelet, a csalódás két olyan embernél, akik valaha sokat jelentettek egymásnak szakmailag, emberileg, érzelmileg.
„Én itt már minden »hülyére« szavaztam. Értelmes, világlátott, anyagilag stabil helyzetben lévő embernek szerintem tilos politikai párt közelébe mennie itthon” – mondja a magyar „orr”. HVG-portré.
Dopeman a „Jó arcok”-at, Kocsis Máté a „Zebra” nevű kört vezeti. Na de melyik kört vezetheti Schmidt Mária?
Nem kell már tartós tejet venni, jön a világháború, kivéve Magyarországon – üzeni Orbán. Megnéztük, mi igaz az állításaiból.
Kellemes zenei aláfestés jellemzi, egy mosolygó pap is felbukkan benne.
