Édesanya és magzata (pontosabban eleinte szeder-, majd hólyagcsíra, aztán embrió, a 8–9. héttől pedig magzat) alapvetően három úton kapcsolódik össze: biológiai, például a méhlepényen keresztül, amely többek között a magzat tápanyag- és oxigénellátásáért felel, viselkedéses, például az édesanya életmódja, táplálkozása és öngondoskodása nyomán, valamint intuitív módon, amiként az anya a szíve legmélyéből belső párbeszédet folytat a gyermekkel. Ez utóbbi létrejötte azonban korántsem olyan magától értetődő, mint elsőre gondolhatnánk.
Nem vagyunk egyformák. Ahány várandósság, annyiféle egyedi történet és megélés. Van, akinek a várandóssága korai szakaszában érkezik valamiféle belső sugallat, lehet, hogy szimbolikus álom formájában, amely megnyitja a kommunikációs kaput a magzat felé. Van, aki a harmadik trimeszter utolsó heteiben lép be abba a lélektani mezőbe, ahol a babájával „találkozhat”. Másoknak ez túlontúl absztrakt, de a magzatmozgásokra élénk lelkesedéssel reagálnak, és ilyenkor mindig küldenek belső mosolyt a babának. Többen külső támogatást vesznek igénybe, és pszichológus bevonásával beszélgetnek el a magzattal, így „felkészítve őt” a megszületésre, és nem utolsósorban önmagukat is hangolva a vajúdásra, a kitolási szakaszra.