„Van, aki csak annyit érez, hogy otthon elviselhetetlen a helyzet” – férfiszorongások a családban

A férfiszorongásokról szóló első cikkünkben arról írtunk, hogy sok ember számára mennyire nehéz megtalálni azt a társat, akivel le akarja élni az életét, hogy sokszor milyen aggodalmak miatt menekülnek ki a komollyá váló kapcsolatból, valamint arról is, hogy számos férfi és nő életében a karrier és az önmegvalósítás időszaka annyira kitolódik, hogy amikor rájönnek, hogy családra vágynak, már eltelik az életük fele. 

Most előreugrunk az időben, és megnézzük, hogy a már családos férfiak is mennyiféle szorongást élnek át: szülőként milyen összefeszülések várnak rájuk, hogyan szorítanak némán a gyerekük boldogságáért és sikeréért, és hogyan kérdőjelezik meg akár naponta a saját szülői képességeiket?

Most is fontos elmondanunk, hogy férfisorsból és személyes szorongásokból ezerféle van, és a most felsoroltak sem érintenek egyformán mindenkit, de így vagy úgy ismerősek lehetnek sokak számára. És szólunk előre, hogy bár ezek a cikkek azért születtek, mert a férfipszichének erről a szorongásokkal teli részéről kevesebbet beszélünk, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a női félelmek ne lennének ugyanilyen gyakoriak és fontosak. Talán csak a nők általában inkább képesek az aggodalmaikat kifejezésre juttatni.

Ha egy szülőtől elvárható, hogy a gyerekét felkészítse az életre, akkor a férfiakat is fel kellene készíteni arra, mivel jár az apaság.

Ugyanis még a látszólag rendíthetetlen családfői szerepet alakító férfiak is millió dolog miatt bizonytalanok, amit aztán időnként okos, máskor nem túl okos eszközökkel próbálnak megoldani. Eközben általában gondosan ügyelnek arra, hogy a félelmük ne bizonytalanságként jelenjen meg, vagyis hogy a valódi, mélyen gyökerező szorongásaikat ne kelljen feltárniuk.

Ahogyan a nőket agyonszorongatják a szuperanya-elvárásokkal, úgy az apákat is a szuperapa-elvárásokkal, és a nőkhöz hasonlóan ők sem biztosak benne, hogy ezeket a szerepüket jól tudják hozni. Egy férfi biztosítson a családjának megfelelő életszínvonalat, ne legyen lúzer a munkájában, sőt ne legyen lúzer egyáltalán, legyen jelen a gyerekei életében, töltsenek együtt minőségi időt, ne üljön folyton otthon, de ne is maradozzon ki túl gyakran, közben szeretőként is legyen gyengéd, de mégis határozott – teljesen ésszerű elvárások ezek, de egyszerre mindet elég nehéz abszolválni.

Fürdetésre hazaér

„Ha tetszik, ha nem, a mai ipari fogyasztói társadalomban az apákkal kerestetik meg a család pénzét, ennek mindenki ki van szolgáltatva, és minél hátrányosabb helyzetűek, annál inkább” – mondja Léder László pszichológus, az Apa Akadémia nevű, férfiaknak szóló program létrehozója. Ő úgy fogalmaz: a munkáltatók általában nem szeretik a kisgyermekes anyákat, de szeretik a kisgyermekes apákat, mert azok nem mennek el négykor az óvodába. 

Léder László

lederlaszlo.com

A férfiak tehát, immár családapaként a munkahelyükön igyekeznek érvényesülni, hogy stabil státuszt építsenek, de közben pontosan érzik, hogy az sem normális dolog, ha a gyerekük első éveiről lemaradnak. Ha viszont több időt töltenek a családjukkal, akkor a munkahelyi előmenetelük kerül veszélybe. Hányan választják vajon a „kevesebb pénz, több otthon töltött nap” kombinációt? Patthelyzhet. 

Fürdetésre, fektetésre biztosan hazaérek – mondják az apák, de persze tudják jól, hogy nem csak este volna szükség rájuk. Ezt legkésőbb akkor mindenképpen észreveszik, amikor néha ők mennek a gyerekért a bölcsődébe vagy óvodába, és látják, hogy 16:30-ra az összes gyereket hazaviszik a szülei. (Szégyenérzet: amikor beesel a gyerekért a bölcsibe, és már csak ő egyedül pötyizik a dadussal.)