"Az élővilág szeretete tanítható. Valódi változást a kollektív döntésektől várhatunk" – interjú Báldi András ökológussal

Miért a klímaváltozás és a fenntartható fejlődés lettek a köznyelv mai slágerfogalmai, nem pedig a biodiverzitás?

A klímaváltozást könnyű számszerűsíteni, megérteni, és sajnálatos módon épp benne élünk: idén nyáron szinte mindennap született valamilyen hőségrekord. Nemrég az is előfordult, hogy napközben hőségrekord volt, éjszaka pedig fagyott a Bükkben. Ehhez képest egy TikTok-videó ideje alatt nehéz elmagyarázni, hogy miért komoly baj az, ha csökken a biodiverzitás. Minden kérdésre könyvtárnyi terjedelmű válaszunk van, ráadásul a biodiverzitás méretét, csökkenését és hatását messze nem lehet egyértelműen meghatározni, számszerűsíteni és megérteni. Kisebb kapukat kell keresni, és azokon keresztül megértetni, hogy ez miért fontos.

Ezen a ponton szokás a jegesmedvéket és a méheket előhúzni példaként a cilinderből.

Ezek jó példák, mert a méheken keresztül viszonylag egyszerű megérteni, hogy ha vannak virágok és beporzó méhek, akkor az ökoszisztéma funkcionál. A méhekre azért kell vigyázni, mert nekünk végeznek ökoszisztéma-szolgáltatást, hiszen mi esszük meg az almát. Ha tehát azt akarjuk, hogy legyenek jó vidéki gazdálkodóink, legyen sok jó, megfizethetően termelt alma, ez a méhek diverzitása nélkül biztosan nem megy. Emiatt van szükségünk a méhekre, elsősorban a vadon élőkre, éspedig sokfélére, mert ha változik a klíma, akkor egyes fajok eltűnhetnek, de a sok méhfaj között biztos lesz olyan, amelyik elvégzi a beporzást.

Méhek munkában

AFP

A biodiverzitás ellen vétőkre retorziók várnak. Nem megy másként?

1972-ben Stockholmban tartották az ENSZ első nagy környezetvédelmi konferenciáját, ahol kimondták azt, amivel most is sokszor takarózunk: „A Földet az unokáinktól vettük kölcsön, így meg kell őrizni a jövő nemzedéknek, ezért ne irtsunk ki fajokat.” 1992-ben Rióban, aztán a Rió plusz 10, majd a Rió plusz 20 alkalmával temérdek egyezmény született, de ezek hatása igazából nem látható. A biodiverzitás fő trendjei változatlanul meredeken zuhannak. Az ökoszisztémaszolgáltatás-alapú megközelítést – például pénzben kifejezni a méhek beporzásának értékét, ami globálisan akár évi 500 milliárd dollár is lehet – sokan amiatt kritizálják, mert árcédulákat ragaszt az élővilágra. De ha 50 éven át nem volt sikeres az a megközelítés, hogy „őrizzük meg a szépségéért”, és hogy „szükségünk van rá, együtt élünk vele”, akkor szerintem ez egy lehetséges és jó irány. Mondjuk azt, hogy azért van szükséged a biodiverzitásra és a működő ökoszisztémákra, hogy legyen mit enned, legyen tiszta a levegőd és a vized, ami megélhetést, pénzt és jóllétet is jelent. De persze az ökoszisztéma-szolgáltatásokról beszélve azt állítjuk, hogy mi vagyunk a rendszer közepén, és a körülöttünk lévő élővilágot meg kell védeni, hogy minket szolgáljon, noha ez emberközpontú, haszonelvű megközelítés.