Már a CEU sem a régi? A magukra hagyott magyarországi menekülteket civilek segítik

8 perc

2024.12.14. 07:15

A Budapestről Bécsbe száműzött CEU ugyan kiszállt a magyar fővárosban működtetett menekültintegrációs programból, de az immár önálló életre kelt OLIve ma is sikeres.

„Ez a történet arról szól, hogy a CEU belsőleg fejezi be azt a munkát, amit a Fidesz elkezdett. Ami az egyetemen történik, az egész világon zajló folyamatok mikrokozmosza. Ezek a régi demokratikus intézmények fontosak, mégsem tudják kitalálni, hogyan küzdjenek meg és lépjenek fel az illiberális erők támadásával szemben” – fogalmazott egy, az egyetem belső működésére a mai napig rálátó volt CEU-s diák a HVG-nek. Erős mondatainak hátterében a CEU nemrég lemondásra kényszerült rektorának működése áll. Shalini Randeira a lapunknak nyilatkozó források beszámolói szerint kaotikus döntéseket hozott, sok olyan embertől vált meg, akik hosszú évek kemény munkájával járultak hozzá a CEU különböző intézményeinek sikeréhez, és olyan programokat is „elengedett”, amelyeknek részük volt az egyetem eredeti küldetésének teljesítésében. Ilyen volt a „Soros-egyetem” Orbán-kormány általi elüldözését követően is még évekig a budapesti CEU égisze alatt működő OLIve (Open Learning Initiative) program, amely mögül azonban a bécsi rektor tavaly júniusra „kihátráltatta” az intézményt.

A még a budapesti campuson elindított hétvégi felkészítő program 2015-ben a menekülteket segítő Migszol civil mozgalom együttműködésével jött létre, és a legutóbbi időkig is a CEU egyik, még Budapesten elérhető akciója volt. A program keretében nemcsak befogadó közösségre lelhettek a hivatalos papírokra várakozók, de szakértők segítségével a továbbtanulásra is felkészülhettek. Indulása óta több nemzetközi szervezet is támogatta a kezdeményezést, mások mellett az Erasmus+, a MacArthur Alapítvány, az Európai Bizottság és a Nyílt Társadalom Alapítvány.

Sebály Bernadett: Mi a szerepe az Orbán-rezsim leváltásában a civil társadalomnak?

A közgondolkodásban a civil társadalom fogalma erősen összekapcsolódik az államtól és a politikai pártoktól való függetlenséggel. Ironikus módon ez a liberális civil társadalom felfogás válik az illiberális rezsim egyik legfőbb védőbástyájává. Pedig a civil szerveződéseknek érdemes lenne megtalálni a módját, hogy a 2026-os országgyűlési választásokig tartó időszakban aktív alakítóivá váljanak a küzdelem e terének.

Az afgán származású, de gyermekkora nagy részét Pakisztánban töltő Basbibi már Budapesten él a családjával, magyarul és angolul is jól beszél, gimnáziumba jár, hétvégente az OLIve óráit látogatja. Habár az volt az álma, hogy Afganisztánban járjon egyetemre, a Talibán hatalomátvétele óta erre lányként nincs esélye.

„Az emberek nagyon keményen dolgoznak, különösen a lányok, akik az életüket adnák az oktatásért”

– meséli barátnője, a szintén afgán Lida helyeslő bólogatása közepette. Basbibivel és Lidával az OLIve budai, Kosztolányi Dezső téri tantermében beszélgetünk egy szombati napon ebédszünetben. Miközben a lány a barátnője haját fonja, előkerül az otthonról hozott afgán sós sütemény is.