Till-ügy: lincselés vagy jogszolgáltatás?

Ha ma ez megtörténhet Magyarországon, holnapután bárkit jogszabályi felhatalmazás nélkül is börtönbe zárhatnak, ha a hatalom vagy a társadalom többsége azt követeli.

Gondolom, senki sem vonja kétségbe, hogy az ezredfordulón elkövetett emberölésre a 2000-ben hatályos büntetőtörvénykönyv szabályai vonatkoznak, vagyis a sokszor módosított 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Btk. 33.§-ának (2) bekezdése az el nem évülő bűncselekmények között említi „az emberölés súlyosabban minősülő” eseteit.

Ilyen az az eset, amikor a sértett még nem töltötte be a tizennegyedik életévét. (Lásd a régi Btk. 166.§-át.) Az ügyészség álláspontja szerint, ha a jogalkotó kizárja a bűncselekmény elévülését, a szabály a fiatalkorú elkövetőre is irányadó, nincs tehát akadálya az F. Jánossal szembeni büntetőjogi felelősségre vonásának. Csakhogy a kódex 107.§-ának (2) bekezdése kimondja, hogy „e törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni”. Az ügyben először intézkedő rendőrségnek ezért el kellett olvasnia a régi Btk. VII. fejezetét, és meg kellett vizsgálnia, hogy az tartalmaz-e az általános normáktól különböző rendelkezést.

A régi Btk. 110.§ (2) bekezdésének a) pontja alapján a tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra legfeljebb tizenöt évig tartó szabadságvesztés büntetés szabható ki az egyébként életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény esetén. Ugyanennek a szakasznak az (5) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy „a büntethetőség elévülése határidejének számításánál (…) a (2)-(4) bejkezdésekben meghatározott időtartam az irányadó”.

Vagyis a fiatalkorú elkövetővel szemben – a nagykorúakra irányadó, a cselekmény elévülését kizáró szabály alkalmazása helyett – csak tizenöt éven belül lehet eljárni. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság jogszerű döntést hozott, amikor a tettest huszonnégy évvel a bűntett elkövetését követően szabadon engedte. A rend kedvéért teszem hozzá, hogy ugyanerre az eredményre jutunk, ha a jelenleg hatályos Btk-t alkalmazzuk. A 2012. évi C. törvény fiatalkorúakra előírt szabályai érdemben nem térnek el a régi Btk-ban foglaltaktól. (Lásd az új Btk. 109.§-át.)

Nehezebben megválaszolható kérdés, hogy igazságos-e, ha a fiatalkorú elkövetőkre több ponton is a nagykorúaktól érdemben eltérő szabályokat, így hamarabb bekövetkező elévülést állapít meg a törvényalkotó? Helyes-e, hogy míg a nagykorúaknál a legsúlyosabb bűncselekmények esetében nem lehet az elévülésre hivatkozni, addig a tizennyolc éves életkor elérése előtt elkövetett, de tizenöt éven át a nyomozóhatóságok figyelmét elkerülő tettessel szemben nincs mód az utólagos igazságszolgáltatásra?