A nyúltenyésztéstől a Westendig: hogyan lett az ország legismertebb üzletembere Demján Sándor?

Egy kilencéves, félárva kisfiú 1952-ben úgy döntött: nyulak tenyésztésével és eladásával próbálja kiegészíteni szülész édesanyja szerény keresetét. A nyúllal akkoriban senki nem törődött, a rendszer is elfeledkezett arról, hogy ezt is be kellene szolgáltatnia a tenyésztőknek, így a biznisz a Rákosi-rendszer kellős közepén is megmaradhatott magánvállalkozásnak. Demján Sándor első vállalkozásának: az etyeki iskolás a nyúlhús és a horgászva kifogott halai eladásával keresett pénzből nem csak családja szegénységét enyhítette: egy részét újra befektette – vett egy bőrfocit, amivel az etyeki szegény gyerekek ingyen játszhattak, a módosabb családban élőknek viszont fizetniük kellett érte. Itt már megmutatkozott a későbbi üzletember minden módszere: az első eladás, az első hirdetés és az első jótékonykodás mellett a barter is, ha valaki nem tudott fizetni a nyúlért, attól mást is elfogadott cserébe.

És ez volt az első olyan vállalkozás, ahol tisztán meglátszott az, amit később a „Demján-titokként” emlegettek: megtalálni egy olyan piaci lehetőséget, ami senki másnak nem jut eszébe, a végletekig kihasználni az abban rejlő lehetőségeket, és nagyon gyorsan sikert elérni vele, hogy a kétkedőknek már eszébe sem jusson megakadályozni a folytatást.