Nem csak a magyar újságírók várták Brüsszelben izgalommal csütörtökön késő este azt, hogy az Európai Tanács végén Orbán Viktor kiálljon a sajtó elé. Nem nagyon volt más választása, mivel szokás, hogy a soros elnökséget adó ország vezetője a félév végi csúcstalálkozót lezáró sajtótájékoztatón beszámol a hat hónap eredményeiről. Ez persze általában nem a Tanácsok legjobban várt része, hiszen a tagállami vezetők többnyire egyébként is állnak a sajtó rendelkezésére, van rá külön termük ott az épületben, faggatni lehet őket tulajdonképpen bármiről.
A magyar miniszterelnök azonban jó ideje nem él ezzel a lehetőséggel. Vélheőten nem a fokozódó nemzetközi érdeklődés vette el a kedvét, inkább az, hogy a független sajtó budapesti újságírói rájöttek: ha kérdezni akarnak tőle valamit, a legegyszerűbb, ha regisztrálnak egy EU-csúcsra, és beülnek a végén a magyar terembe.
Az tehát, hogy Orbán, még ha Ursula von der Leyen és António Costa oldalán is, egy teremben és nem rohanvást állt ki a sajtó elé, rég nem látott lehetőséget kínált. Ám végül nem a nemzetközi sajtó, sokkal inkább a magyar kormányfő számára.
Orbán a szokásos sikerpropagandát adta elő, ráadásul magyarul – senkinek ne legyen kétsége, a magyar köztévének szánta a mondanivalóját, nem az európai közvéleménynek. Még a békemisszió névvel emlegetett júliusi diplomáciai ámokfutására is volt alkalma magyarázatot adni: „nem volt mozgásterem, mert az Európai Unión belül nincs konszenzus” az ukrajnai háborúval kapcsolatban, így ő annyit tett, hogy beszélt a világ vezetőivel. Hiszen vele szóba állnak!
Az Európai Bizottság elnöke pedig megtette neki azt a szívességet, hogy nem emlegette fel a békemissziója miatti felháborodást, nem is kritizálta, a legnagyobb fricska az volt tőle, ahogy kincstári mosollyal az elnökség legnagyobb vívmányaként az oroszok elleni 15. szankciós csomag elfogadását nevezte meg.
A magyar miniszterelnököt a kérdések sem billentették ki. Amikor például arról faggatta egy francia újságíró, hajlandó lenne-e magyar csapatokat küldeni az általa annyit emlegetett tűzszünet fenntartására, a karácsonyi tűzszünet koncepciójáról kezdett beszélni, olyan stílusban, mint amikor egy állatmenhely próbálja meggyőzni a Facebook népét, ha már karácsony van, fogadják örökbe a régóta ott árválkodó háromlábú kutyát.
Azt is világossá tette azonban, hogy amit ő javasol vagy amiről ő tárgyal, az kevés ahhoz, hogy tartós békét teremtsen – és a maga részéről ezzel ki is szállt a „békemissziójából”.
