Úgy tűnhet, hogy a könyvem tiszta sci-fi, pedig amiről írok, már mind bekövetkezett. Létrehoztunk egy különös idegen elmét, amely nem érző lélek ugyan, de meglepően jól játssza el, hogy az. Az emberi tudás hatalmas tárházából van betanítva – az alacsony bérezésű munkavállalók közreműködésével. Kreatívan old meg teszteket és hajt végre feladatokat, sőt akár a munkavégzésünk vagy a tanulási folyamataink mikéntjét is képes átformálni – de rendszeresen kitalál légből kapott információkat. Nem tudhatjuk biztosan, hogy amit látunk, hallunk, olvasunk, az nem a mesterséges intelligencia műve-e. És mindez már valóság. Mi, a sétáló, beszélő, nyomelemekkel feltankolt víztartályok sikeresen meggyőztük a rendezett homokot, hogy tegyen úgy, mintha hasonlóan gondolkodna, mint mi.
Ethan Mollick: Társintelligencia
A Társintelligencia című könyvet innen rendelheti meg. Sorozatunk minden részét itt olvashatja. Könyves sorozatainkat itt találja.
Ami ezután jön, az már valóban sci-fi – nem is csak egyféle, hiszen nem tudni, hogyan alakul a jövő. Én négy különböző forgatókönyvet tudok elképzelni arra, hogy mi történik a következő néhány évben a mesterséges intelligencia világában, ámbár a következményeik kevésbé egyértelműek. Szeretném bemutatni ezeket a lehetőségeket, és azt, hogyan nézne ki a világ, ha valamelyikük bekövetkezne.
Kezdjük a legvalószínűtlenebb jövőt bemutató forgatókönyvvel, amely sajnálatos módon nem a mesterséges általános intelligencia létrejöttéről szól. Ugyan jóval kisebb az esélye annak, hogy az MI már elérte a határait, ám ettől függetlenül ezzel az opcióval indítunk.
Első forgatókönyv: Ahogy esik, úgy puffan
Mi történik, ha megtorpan az MI gyors ütemben zajló fejlődése? Kisebb-nagyobb fejlesztések biztosan lesznek, de elenyészők azokhoz a nagy léptékekhez képest, amelyeket a GPT–3.5 és a GPT–4 esetében tapasztalhattunk. Ebben a jövőben az lesz a legjobb MI, amelyet jelenleg is használunk.
Technikai szempontból nézve nem sok esély van arra, hogy ez a lehetőség valósul meg, hiszen semmi okunk azt feltételezni, hogy elértük volna az MI képességbeli fejlődésének bármiféle természetes határát. Ez persze nem jelenti azt, hogy az LLM-ek elkerülhetetlenül egyre okosabbak lesznek; a kutatók számos lehetséges problémát beazonosítottak a mögöttes architektúrájukkal és betanításukkal kapcsolatban, amelyek egy adott ponthoz érve gátat szabhatnak a képességeik fejlődésének. Előfordulhat, hogy már nem lesz több adat, amelyre betaníthatjuk az MI-rendszereket; vagy az, hogy az MI-k működését biztosító számítási kapacitások növelése túl nagy anyagi ráfordítást és erőfeszítést igényelne ahhoz, hogy érdemes legyen belefektetni. Kevés bizonyíték van arra nézve, hogy már elértük volna a mesterséges intelligencia képességbeli határait, ám ha mégis így lenne, egyéb változtatásokat is lehet eszközölni annak érdekében, hogy az LLM-ek még hosszú éveken át a lehető legtöbbet ki tudják hozni a rendszerekből. Az LLM-modelleken túl ráadásul másfajta mesterséges intelligenciák is léteznek; lehet, hogy az őket követő technológiák már átlépik ezeket a korlátokat.
