Hogyan éljünk együtt a mesterséges intelligenciával? – 4. rész: Hogyan alakul az MI jövője?
7 perc
2024.12.28. 17:30
Ethan Mollick, a Wharton Egyetem tanára az MI egyik legjelentősebb és legprovokatívabb értelmezőjeként azt vizsgálja, hogyan változtathatják meg a világunkat ezek az újfajta gondolkodáshoz használható eszközök. Átfogó és optimista könyvében aktuális példákon keresztül mutatja be az üzleti életet és az oktatást alapjaiban átalakító hatásukat. Arra buzdít, hogy munkatársként, társtanárként és coachként tekintsünk a mesterséges intelligenciára, és meggyőző érvekkel támasztja alá, miért elengedhetetlen a gépekkel való együttműködés képességének elsajátítása. Szemléletmódját követve átláthatjuk az MI-ben rejlő aktuális lehetőségeket, hogy adottságait egy jobb emberi jövő megteremtésére használjuk fel. A HVG Könyvek által kiadott műből több részletet is közlünk a következőkben.
Úgy tűnhet, hogy a könyvem tiszta sci-fi, pedig amiről írok, már mind bekövetkezett. Létrehoztunk egy különös idegen elmét, amely nem érző lélek ugyan, de meglepően jól játssza el, hogy az. Az emberi tudás hatalmas tárházából van betanítva – az alacsony bérezésű munkavállalók közreműködésével. Kreatívan old meg teszteket és hajt végre feladatokat, sőt akár a munkavégzésünk vagy a tanulási folyamataink mikéntjét is képes átformálni – de rendszeresen kitalál légből kapott információkat. Nem tudhatjuk biztosan, hogy amit látunk, hallunk, olvasunk, az nem a mesterséges intelligencia műve-e. És mindez már valóság. Mi, a sétáló, beszélő, nyomelemekkel feltankolt víztartályok sikeresen meggyőztük a rendezett homokot, hogy tegyen úgy, mintha hasonlóan gondolkodna, mint mi.
Ami ezután jön, az már valóban sci-fi – nem is csak egyféle, hiszen nem tudni, hogyan alakul a jövő. Én négy különböző forgatókönyvet tudok elképzelni arra, hogy mi történik a következő néhány évben a mesterséges intelligencia világában, ámbár a következményeik kevésbé egyértelműek. Szeretném bemutatni ezeket a lehetőségeket, és azt, hogyan nézne ki a világ, ha valamelyikük bekövetkezne.
Kezdjük a legvalószínűtlenebb jövőt bemutató forgatókönyvvel, amely sajnálatos módon nem a mesterséges általános intelligencia létrejöttéről szól. Ugyan jóval kisebb az esélye annak, hogy az MI már elérte a határait, ám ettől függetlenül ezzel az opcióval indítunk.
Első forgatókönyv: Ahogy esik, úgy puffan
Mi történik, ha megtorpan az MI gyors ütemben zajló fejlődése? Kisebb-nagyobb fejlesztések biztosan lesznek, de elenyészők azokhoz a nagy léptékekhez képest, amelyeket a GPT–3.5 és a GPT–4 esetében tapasztalhattunk. Ebben a jövőben az lesz a legjobb MI, amelyet jelenleg is használunk.
Technikai szempontból nézve nem sok esély van arra, hogy ez a lehetőség valósul meg, hiszen semmi okunk azt feltételezni, hogy elértük volna az MI képességbeli fejlődésének bármiféle természetes határát. Ez persze nem jelenti azt, hogy az LLM-ek elkerülhetetlenül egyre okosabbak lesznek; a kutatók számos lehetséges problémát beazonosítottak a mögöttes architektúrájukkal és betanításukkal kapcsolatban, amelyek egy adott ponthoz érve gátat szabhatnak a képességeik fejlődésének. Előfordulhat, hogy már nem lesz több adat, amelyre betaníthatjuk az MI-rendszereket; vagy az, hogy az MI-k működését biztosító számítási kapacitások növelése túl nagy anyagi ráfordítást és erőfeszítést igényelne ahhoz, hogy érdemes legyen belefektetni. Kevés bizonyíték van arra nézve, hogy már elértük volna a mesterséges intelligencia képességbeli határait, ám ha mégis így lenne, egyéb változtatásokat is lehet eszközölni annak érdekében, hogy az LLM-ek még hosszú éveken át a lehető legtöbbet ki tudják hozni a rendszerekből. Az LLM-modelleken túl ráadásul másfajta mesterséges intelligenciák is léteznek; lehet, hogy az őket követő technológiák már átlépik ezeket a korlátokat.