Lex Magyar: nyilvánosságra hozták vagyonnyilatkozataikat a Tisza EP-képviselői
Magyar Péter ingatlanok, festmények, autó és pianínó mellett még egy 20 forint névértékű 4iG-részvényt is feltüntetett.
A 2024-es osztrák parlamenti választás legnagyobb fordulata három hónappal a választás után jött. Még szeptember 29-én szavaztak Ausztriában az új törvényhozás összetételéről, és az ország 1945 utáni történelmében először nem a két nagy párt, az ÖVP (Osztrák Néppárt) és az SPÖ (Ausztria Szociáldemokrata Pártja) valamelyike nyerte a választást, hanem a szélsőjobboldali FPÖ, az Osztrák Szabadságpárt. Kerekítve 29 százalékot szerzett az FPÖ, 26-ot az ÖVP és 21-et az SPÖ.
Történelmi eredmények voltak ezek: a legsúlyosabb szavazatvesztés a jobbközép Néppártnak, a szociáldemokraták valaha volt legrosszabb eredménye, a szélsőjobb legjobbja. Félreérthetetlen üzenet az osztrák politikai elit számára: valamin változtatni kell, a bizalmat megvonták. De az eredmény nem volt meglepetés. Bő egy éve toronymagasan vezetett a felmérésekben a szélsőjobb. Azt is lehetett tudni, hogy a Karl Nehammer vezette Néppárt nem hajlandó kisebbik koalíciós partnerként szövetségre lépni az FPÖ-vel.
A zöldpárti politikusból lett köztársasági elnök, Alexander Van der Bellen fel se kérte kormányalakításra a még osztrák mércével mérve is radikális FPÖ-jelöltet, Herbert Kicklt. Ha a többi párt világossá tette, hogy nem kíván vele közösen kormányozni, megspórolja a felesleges köröket az osztrák embereknek. Ez volt az érvelés.
Alexander van der Bellen fogadja Herbert Kicklt hétfőn
AFP / Joe Klamar
Az ÖVP kapta a felkérést, Nehammer kancellárként ülhetett le tárgyalni a következő kormányról. A szociáldemokratákkal egymandátumos többségük van a parlamentben, ami azért nem épp komfortos, úgyhogy bevonták a negyedik helyre befutó liberálisokat is. A három párt képviselői október eleje óta tárgyaltak az együttműködés részleteiről. A tárgyalások az új év első napjaiban omlottak össze.
Előbb a liberálisok jelentették be, hogy felálltak az asztaltól, január 4-én, szombaton pedig világossá vált, hogy az osztrák kancellárokat az első szabad választások óta fele-fele arányban adó két klasszikus nagy párt sem tud megegyezni. Elhúzódó koalíciós tárgyalásokból hirtelen politikai válság lett.
A három párt képviselői egymásra mutogatnak. A vesztesek koalíciója lett volna, egy utolsó esély az osztrák politikai elitnek, és képtelennek bizonyultak arra, hogy éljenek vele. A szélsőjobbnak csak várnia kellett.
Novemberben írtuk:
Mi történik most?
Amint az ÖVP és az SPÖ bejelentették, hogy nem tárgyalnak tovább, azonnal egyértelmű lett, hogy két út van az ország előtt. Vagy új választások jönnek, vagy a szélsőjobb kerül kormányra. A bizonytalanság nagyjából egy napig tartott. A Néppártban eddig is két felfogás képviselői álltak szemben egymással. Az egyik tábor elutasítja a szélsőjobbal való koalíciót, a másik meg nem. Ausztriában egy jobbközép-szélsőjobb koalíció nem lenne példa nélküli, négy tartományban (a kilencből) jelenleg is közösen kormányoz a két párt, és szövetségi szinten is többször előfordult már, hogy az ÖVP és az FPÖ közösen alakítottak kormányt, legutóbb 2017 és 2019 között volt ilyen.
