A köztársasági elnök a napokban nyílt levélben, a Facebookon „egyszer és mindenkorra” kikérte magának, hogy a Tisza Párt elnöke „a közjogi rendszer működéséről és az elnök feladatairól újra és újra kioktatni próbálja a köztársasági elnököt”. Sulyok Tamás nyilatkozatában elvitatta egy politikus jogát a ránézve sértő és elmarasztaló vélemény hangoztatásától.
https://hvg.hu/itthon/20250104_Reagalt-Sulyok-Tamas-Magyar-Peternek-kikerte-maganak-hogy-kioktassak-a-feladatairol
Játsszunk el a gondolattal, hogy Magyar Péternek nincs igaza, amikor úgy gondolja, hogy az államfő elmúlt évi „összegyűjtött hallgatásai” azt bizonyítják, tisztában van vele, hogy „Orbán Viktor bábnak vette őt fel” öt évre a Sándor-palotába. Fogadjuk el, hogy az ellenzéki politikus téved, Sulyok Tamás a közélet autonóm személyisége, határozott morális parancsokat követő államférfi, akihez legfeljebb Göncz Árpád, esetleg Sólyom László hasonlítható.
De vajon ebben az esetben megilletné-e a regnáló elnököt az indulatos felháborodás joga az őt elmarasztaló európai parlamenti képviselő véleménye miatt?
Megengedhetné-e magának a rendszer csúcsán álló közjogi méltóság, hogy érvek helyett haragra gerjedjen, és azzal vádolja a kritizáló felet, hogy az elmarasztalással „alkotmányos szempontból illegitim” dolgot követ el, a közhangulatot pedig „primitíven arrogáns stílusban” hergeli? Sulyok Tamás szerint alkotmánysértést követ el, aki megkérdőjelezi köztársasági elnöki alkalmasságát. Egy autoriter rezsimben a lojálalitást feltétlenül elfogadó hivatalnok részéről mindez következetesen hangzik. Az Alaptörvény szerint azonban Sulyok nem egy autoriter rezsim államfője, hanem a polgári demokrácia szolgálatára esküdött fel.
