A vietnámiak elszöknek, a Fülöp-szigetekiek mentális problémákkal küzdenek: hogyan csapódik le a kormány politikája a vendégmunkásoknál?

„Magyarországnak a következő egy-két évben szüksége lesz 500 ezer új munkaerőre” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2023 márciusában, vagyis majdnem két éve az iparkamara évnyitóján.

Magyarországnak nem lett szüksége 500 ezer új munkaerőre, sőt kijelenthető: szinte semennyi új munkaerőre nem lett szüksége. Miközben a foglalkoztatottak száma 2023 eleje óta kevesebb mint negyvenezerrel nőtt (2024 őszén 4 708 600 fő volt), a munkanélküliség nő: a munkanélküliek száma ősszel 225 ezer fő volt (2023 elején 197 ezer fő), a munkanélküliségi ráta 4,6 százalék (2023 elején 4 százalék volt).

A hazai munkaerőpiac nem nőtt érdemben az elmúlt években, és ahogy az elmúlt években nem történt meg, előre tekintve sem látszik, hogy a nagyjából 300 ezer fős munkaerő-tartalék (munkanélküliek, inaktívok, alulfoglalkoztatottak) könnyen mozgósítható volna.

Mindezekre visszavezethető, hogy kormány tavaly év végén jelentősen korlátozta a vendégmunkások foglalkoztatásának paramétereit. Egyrészt az idén kiadható vendégmunkás-engedélyek száma 65 ezerről 35 ezerre csökkent. Ez praktikusan jóval kevesebb új engedélyt jelent, legalábbis Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter arról beszélt, hogy nagyjából 20 ezret elvisznek a már beadott, de még el nem bírált engedélyek, illetve a már itt tartózkodók engedélyhosszabbításai.

Másrészt új szabály, hogy csak olyan országból érkezhetnek vendégmunkások, amelyekkel az EU vagy Magyarország visszafogadási egyezményt kötött, vagy ha az adott ország rendelkezik olyan magyarországi szervezettel, amely gondoskodik a saját állampolgárának hazatéréséről. Ennek első körben csak Grúzia és Örményország felelt meg, a listára később felkerült a Fülöp-szigetek.

A vendégmunkát illetően fontos hangsúlyozni, hogy a paraméterek szűkítése nem érinti a már itt dolgozó külföldieket, illetve például az úgynevezett Nemzeti kártya-konstrukcióban a munkáltatók továbbra is a korábbi szabályok szerint foglalkoztathatnak külföldieket. Vagyis a vendégmunkások foglalkoztatására vonatkozó paraméterek szűkítése rövid távon aligha jár majd az itt dolgozó vendégmunkások számának csökkenésével.

Idén se nagyon lesz felpattanás

A jelek szerint maga a kormány sem számít arra, hogy 2025-ben jelentős munkaerőigény jelentkezne a gazdaságban, pedig a gazdasági felpattanást pár éve mindig a következő évre várják, és nincs ez most sem másképp. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) nem győzi hangsúlyozni, hogy „a közeljövőben megvalósuló gigaberuházások, mint a CATL, a BYD, a BMW, a SEMCORP, vagy az EcoPro új lendületet adhatnak az iparnak, emellett kulcsszerepet játszhatnak a gazdaság növekedésében”.

Ezek a „gigaberuházások” darabonként sok száz, sőt sok ezer fő munkaerőigényt generálnak majd – feltéve, hogy valóban megvalósulnak, és valóban a tervezett kapacitásokkal kezdenek termelni, a külső kereslet visszaesése miatt ezzel kapcsolatban azért vannak kétségek.

Azon túl, hogy a bejelentett gigaberuházások egy része nem, vagy csak csökkentett kapacitással áll termelésbe, a gazdasági felpattanás elmaradása azt is jelenti: a működő vállalkozásoknak nem lesz szükségük plusz munkaerőre. Esetleg a folytatódó gyenge gazdasági teljesítmény mellett további leépítések következnek. Összességében a munkaerőigény rövid távon várhatóan kielégíthető lesz a munkaerőpiac jelenlegi mérete mellett.

A szükség ütközik a propagandával

A vendégmunkával kapcsolatos (látszat)szigornak azonban van még egy sajátos szála is. A Fidesz-kormány azóta küszködik, amióta vezető politikusai nyíltan elismerték: a – feltételezetten várható – munkaerőigény kielégítéséhez külföldi (EU-n kívüli, harmadik országokból érkező – munkavállalókra is nagy számban szükség lesz. A vendégmunkások foglalkoztatása ugyanis éles ellentétben van a Fidesz idegenellenes retorikájával. Így ha a kormányban úgy látják, hogy a gazdasági realitások jelenleg nem indokolják a vendégmunkások számának növelését, ellenben belpolitikai-népszerűségi hasznot hozhat a „szigorú fellépés”, akkor rövid távon racionális döntésnek tekinthető a vendégmunka lehetőségeinek szűkítése.

Kérdés, hogy a rendszer szereplői – a hazai foglalkoztatóktól a közvetítőkön, kölcsönzőkön át a küldő országok hatóságaiig és magukig a vendégmunkásokig – mennyire tolerálják a foglalkoztatási szabályok ad hoc rángatását.