Végtelen öröm, hogy az Izraelből elhurcolt foglyok végre hazatérhetnek, és közben próbára is tesz mindannyiunkat az, ami történik. Hosszú, rögös út vezetett idáig. Izraelben hónapok óta tömegek tüntettek a túszok szabadon engedéséért. Mérlegelték, minek mi az ára. A tiltakozók közül sokan úgy gondolták, nemcsak a túszul ejtett izraelieknek, de a börtönben lévő palesztin foglyoknak is szabadulniuk kell. Szabadon kell engedni a mieinkért cserébe az izraeli börtönökből azokat – sokan vannak ilyenek –, akiket ártatlanul börtönöztek be, akik nem követtek el semmilyen erőszakot. Akiket például azért zártak be, mert meggondolatlanul posztoltak a Facebookon. Szabadon kell engedni azokat is, akik régóta, indokolhatatlanul hosszú ideje élnek rács mögött.
Végül megköttetett ez az egyezség, de a mérlegeléseinket felülírták. Olyanok is szabadulnak, akik súlyos bűncselekményeket követtek el, erőszakoskodtak, gyilkoltak. Hogyan dolgozzuk ezt fel?
Két emberrel beszélgettem erről a napokban. Egyikőjüknek a fia gyilkosát akarták szabadlábra helyezni – a tettes végül börtönben maradt. Másikuknak azt kellett feldolgoznia, hogy a szülei gyilkosa szabadult. Megrázó helyzeteken mentek keresztül az érintett hozzátartozók, és mi is, akik próbáljuk átsegíteni őket a hosszú gyász és a trauma feldolgozásának ezen drámai állomásán. Tulajdonképpen éles helyzetben kell feltennünk magunknak a kérdést: minek mi az ára, mi az, amit meg lehet bocsátani, és mi az, amit nem? Hatalmas leckét kapunk bűnbocsánatból.
Meg kell tanulnunk, hogy a múltban elszenvedett sérelmeket félre kell tennünk, és a saját szenvedésünk mellett másra is tekintettel kell lennünk. Az izraeli társadalomban sokan nem tudnak arról, mi zajlik a börtöneinkben. Most a szabaduló rabok elkezdenek beszélni a benti viszonyokról – szembe kell néznünk ezzel is.
A túszok még nem beszélnek arról, amit ellenük elkövettek, de fognak. A korábbi szabadítási, túszmentési akciók alapján van némi fogalmunk arról, min mentek át, de kérdés, hogy valaha képesek lesznek-e elmesélni a legsötétebb pillanatokat is. Ellentétben a két hónap után szabadult túszokkal, a mostaniak közel másfél évig voltak fogságban.
