Adrien Brody a HVG-nek: Gyerekként nagyon jó voltam a magyar káromkodások elsajátításában
„Azt volt a legnehezebb megélni, hogy egy ponton elkerült tőlem a szerep, és csak hosszú idő múltán lett végül mégis az enyém” – mondta A brutalista Tóth Lászlójának megformálója a HVG-nek. Adrien Brodyt egy online kerekasztal-beszélgetésen kérdezhettük a forgatásról, magyar kötődéseiről, az antiszemitizmusról és a bevándorlósorsról. Beszélgettünk a tíz Oscar-díjra jelölt film rendezőjével, Brady Corbettel is, aki szerint a híresen nehéz magyar nyelv tele van agresszívnak ható hangokkal.
Eljátszani egy három és fél órás film főszerepét nem kis teherbírás. Már az elején világos volt, mibe vág bele, amikor kézhez kapta Brady Corbet és Mona Fastvold forgatókönyvét?
Itt volt előttem ez a gazdag szöveg, ez az igazán nagyszabású történet, tele finom nüanszokkal és mély érzékenységgel. Mi tagadás, meghatódtam. Annyi minden találkozik László karakterében, olyan sok mindent megélt ez az ember, hogy egy ilyen szerepért bárki ölni tudna. Olyat se gyakran látni, hogy egy filmnek külön nyitánya legyen, a közepén pedig szünet. Különlegesnek tűnt az egész már első látásra. Megérintett a történet, de azt is láttam, hogy szép kis kihívás lesz megcsinálni.
Sok akadályt kellett leküzdeni, míg elkezdhettek forgatni. Mi tűnt a legnagyobbnak?
Azt volt a legnehezebb megélni, hogy egy ponton elkerült tőlem a szerep, és csak hosszú idő múltán lett végül mégis az enyém. Öt évvel ezelőtt kaptam meg a forgatókönyvet, aztán jó ideig úgy tűnt, hogy nélkülem csinálják meg a filmet. Sokáig tartott, míg László szerepe visszajutott hozzám. Ilyen a függetlenfilm-készítés természete. Szárnyal a képzelet, de a források mindig szűkösek. Mostohább körülmények között mindig több hárul a színészekre, el kell menni a falig, máshogy nem lehet. Kevés az idő, rengeteg a szöveg, egymást követik a drámai nagy jelenetek. Ez azért sokat kivesz az emberből.
És ott volt még László akcentusa is, állandóan dolgoznom kellett azon is.
Persze ez a színész dolga, el kell végeznie a munkát, és a körülmények sem voltak éppenséggel újak, a legtöbb filmem ugyanígy készült. Brady szerzői filmes, a saját tapasztalatai is ott vannak László történetében. Olyan rendszerben kell működnie, ahol a pénz dominál. A nagy művek is csak úgy születhetnek meg, ha van, aki megfinanszírozza.
A tavalyi díjkiosztókon az Oppenheimer volt a befutó. Más-más módon, de nagyjából ugyanazt a kort eleveníti fel mindkét film, csak míg A brutalista kitalált mérnökfigurája épít, az atombomba atyja ennek az ellenkezőjét teszi. Oppenheimer így is hivatkozott saját magára: ő „a világok pusztítója”.
A legtöbb ember azért inkább építene, mint rombolna. Általános igény, hogy valami olyasmit hozzunk létre, ami fennmarad, tartós értéket képvisel. Mi, művészek biztos így vagyunk vele, ezzel nagyon is tudtam azonosulni László alakjában.