Na végre! – ez volt az osztrák közvélemény reakciója, amikor múlt csütörtökön innsbrucki irodájában letartóztatták Ausztria egykoron leggazdagabb emberét, a 47 éves René Benkót. Legalább két éve tudható ugyanis, hogy az ezernyi cégből összetákolt, konszolidált mérleggel sohasem rendelkező Signa-birodalom becsődölt, az egész fejlett világot átfogó ingatlanerdeje és áruházlánca már sehonnan nem kap tőkét a további működéshez vagy egyáltalán az építkezések befejezéséhez, már a könyvelési trükkök légiója sem segít: le kell húzni a rolót.
Az autodidakta milliárdos, aki saját ötleteiből és mások pénzéből – lehetett az zsíros hasznot remélő bank, pénzügyi alap vagy gazdag befektető egyaránt – építette fel világraszóló birodalmát, először saját vezetésével próbálta a sok-sok Signa-leányt megmenteni, a tartozást visszafizetni, a vállalkozásokat pedig talpra állítani. Amikor ez nem sikerült, csődgondnok kapta feladatul a cégcsoport megmentését; mindmáig próbálja eladni, amit lehet, s kifizetni a hitelezőket.
Így talált gazdára például – nagy nehezen, egy év után – a Hollywoodig szárnyalt egykori osztrák színésznőről elnevezett, ám csupán a nyers vázig, 300 millió euróig elkészült Lamarr Hotel a bécsi Mariahilfer Strassén. A jelenleg 12,5 milliárd euróra rúgó követelésállomány egészének értékesítése lassan halad, mivel a jogi státusza bizonytalan: a vevő nem tudhatja, hogy a megvásárolt ingatlant nem kell-e majd egy per nyomán visszaszolgáltatnia, illetve nem veszít-e sokat az építmény az értékéből. Az utóbbira példa a bécsi Freyung sarkán álló híres épület, amelyből éppen most készül kényszerű távozásra a Bank Austria által finanszírozott Kunstforum, s marad a ház bérlő nélkül.
Miközben a csőd malmai lassan őrölnek, Benko és családja látszólag ugyanolyan fényűzően él, mint amikor jól ment a bolt, s ő rendszeresen hatalmas partikat adott, folyt a kaviár és a pezsgő a házaiban, a luxushajóján, a magánrepülőjén. Az osztrák állami televízió részletesen közvetítette az árverést Benko palotájából, amint „a nép” hordja ki az íróasztalokat, az elegáns székeket, sőt még a formatervezett szemétkosarakat is. A becsődölt milliárdos az irodája ajtajában állt az ügyvédei társaságában, rágta az ajkát, és sápadtan figyelte a rohamot.
