„Rosszat tett volna a műsornak, ha elájulunk” – negyven gyereket hagytak a tévések a semmi közepén a megvalósított Legyek Urában

Decemberben kijött a Squid Game második évada, amely ha nagy visszhangot nem is váltott ki, arra alkalmas volt, hogy felidézze az emberben az ideiglenesen kultúraformáló erővé vált első szériát. A gyerekjátékokba öntött koreai Éhezők viadala hatására verték már egymást gyerekek az iskolákban, világszerte rendeztek hasonló realityket, és maga a Netflix is előrukkolt egy ilyen show-val. A valóságshow-k pezsgése a streaming szolgáltatók korszakában sem szűnik, de népszerűségük nem fogható ahhoz, amelynek a kereskedelmi tévék aranykorában örvendtek. Az egyik legvadabb realityötletet már a hanyatlás korszaka szülte: ez volt a 2007-ben a CBS-en bemutatott Kid Nation.

Tom Forman producer ötletének lényege az volt, hogy gyűjtsenek össze negyven, 8 és 15 év közötti gyereket, és vigyék el őket egy poros, romos kabinokból felépített városba az új-mexikói sivatag közepén. Aztán pedig hagyják, hogy a lehető legminimálisabb segítséggel alakítsák ki saját kis társadalmukat, mindezt A Legyek Ura mintájára. Golding meghatározó regényében pedig jól tudjuk, hová fajult a történet – azzal az alapvető különbséggel, hogy az amerikai műsorban a felnőttek rendezték úgy az eseményeket, hogy a gyerekek egy ijesztő emberkísérlet kellős közepén találják magukat. A felvázolt ötletet mégis jónak találták, sőt további producerek csatlakoztak a koncepcióhoz, így született meg a nem meglepő módon mindössze egy évadot megélt Kid Nation. 

A producer ma is lelkesen beszél a realityről, amelynek alapötlete akkor támadt benne, amikor a kétezres évek elején úgy látta, hogy a valóságshow műfaja kezd unalmassá válni, és elhatározta, hogy a következő műsora nagyot szól majd. Forman maga is apa, és elmondása alapján beleszerelmesedett a gondolatba, hogy mi mindenre lennének képesek a gyerekek, ha szabadon gondolkodhatnának. Azt akarta úgymond kideríteni, hogy mi történne, ha rendkívüli gyerekek újragondolnák a kormányzás, a vallás vagy az oktatás koncepcióját.

Kid Nation

Wikipedia

A műsor időszakára (a premier 2007. szeptember 19-én volt, és december elején ért véget a show) a gyerekeket körzetekbe osztották be, ennek alapján pedig némi munkával és költőpénzzel látták el őket. Arra ösztönözték őket, hogy alakítsák ki a társadalmuk szabályait, illetve vegyenek részt kihívásokban, ennek fejében pedig jutalmak között választhattak. lyenkor általában egy praktikus lehetőséget állítottak szembe egy luxuslehetőséggel, például rögtön az elején kérhettek több vécét vagy egy televíziót. Kifejezetten sanyarú körülmények között tartották a gyerekeket, a kamera pedig a hét minden napján, 24 órában forgott.

Amikor kedvesek voltak, őszintén rendesek és jók voltak egymáshoz, amit gyönyörű volt nézni. Ugyanakkor klikkesedtek is, és amikor gonoszak voltak, gonoszabbak voltak, mint bármelyik felnőtt valaha is lehetett volna

– foglalta össze a résztvevők magatartását Tom Forman a Varietynek adott interjújában. Belenézve a részekbe valóban feltűnő, hogy az együttműködés helyett többször gyorsan káoszba fullad a helyzet, például amikor ebédet főztek a gyerekek, de túl sok tésztát raktak a lábosba, az egyik fiú ezt úgy gondolta megoldani, hogy fogta, és kiöntötte a földre az egészet.

Időnként pedig szinte már a zsarnokság pillanatai domináltak a képernyőn. „Ennek a városnak rendre és törvényekre van szüksége, mert jelenleg az emberek azt csinálnak, amit akarnak” – mondta az egyik versenyző lány egy nagy veszekedés után, ahol jól kirajzolódott, hogy melyik fiú a falkavezér. Valaki meg is kérdezte, hogy „ez olyan, mint egy náci rezsim? Miért féltek ennyire mindannyian?”

A tévéműsor akkor ment át végképp a nézők szeme előtt zajló, bizarr szociálpszichológiai kísérletbe, amikor idővel elkezdtek felnőttként viselkedni a gyerekek. Például lejártak a bárba, ahol úgy itták az üdítőiket, mintha alkoholba fojtanák a bánatukat. Az egyik gyerek sírt, mert kínozta a honvágy, majd kijelentette, hogy elmegy egy gyömbérsörért, hogy elterelje a figyelmét. A fiúk pedig ráfütyültek az arra járó lányokra, és mindenféle szexista megjegyzéseket kiabáltak nekik. Egy ponton lett egy játéktermük is, ahol fogadtak egymásra, hogy ki nyer a biliárdon, ahelyett, hogy főztek volna.

„A mai az elmúlt három évem legrosszabb napja”

Nem volt ritka, hogy síró gyereket látott, aki bekapcsolta a Kid Nationt. Az egyik résztvevőből azért törtek elő a könnyek, mert húsra és a saját ágyára vágyott. Volt olyan gyerek is, aki akkor aludt először a szülei nélkül, más pedig kijelentette, hogy ez az elmúlt három évének legrosszabb napja, bár azt nem árulta el, hogy mi történt vele három éve.

„Járkáltak körülöttünk felnőttek, hogy felügyeljék, iszunk-e elég vizet, mert rosszat tett volna a műsornak, ha elájulunk” – mesélte egy 2020-as interjúban Jimmy Flinn, aki a forgatás idején mindössze nyolcéves volt. Jó sok felnőtt rajzott körülüttük: