Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
„Nem sokkal azután, hogy a férjem meghalt, a társasház közös képviselőjétől felszólítást kaptam, hogy módosítsam a nevemet, mert nincs elé téve az »özvegy«. Mit ne mondjak, a gyász napjaiban egy ilyen utasítás igencsak szíven ütött, ahogy az is, hogy már egy éve annak, hogy elvesztettem a férjemet, ám a különböző szolgáltatóktól ma is érkeznek az ő nevére szóló levelek” – mesélte egy idős olvasónk, aki több évtizedes boldog házassága után szembesült a rideg valósággal. Pontosabban nem is azzal. Ugyanis nem volt abban az állapotban, hogy utánajárjon például annak, hogy a házassági névviselési forma a férj elhunyta után is megilleti a társát, aki özvegyi nyugdíjra is jogosult. Az ilyen praktikus információk azonban könnyen elsikkadnak, amikor a gyászolóból – legyen szó férjről, feleségről, gyerekről, unokáról – szinte minden erőt kivesz a haláleset érzelmi feldolgozása.
Bár a halottaknak külön napjuk van (sokan tévesen úgy gondolják, hogy ez munkaszüneti nap Magyarországon, ám csak annak a naptári szomszédját, Mindenszentek ünnepét nyilvánította a parlament piros betűs ünneppé 2000-ben), az év bármely napja a gyászé lehet, ha valaki – betegségben, végelgyengülésben, netán balesetben – elveszíti egy közeli hozzátartozóját, barátját. Aligha véletlen, hogy a Wikimédia Alapítvány összesítése szerint tavaly világszerte a halállal, halálesetekkel kapcsolatos keresések vitték a prímet a Wikipédián (44 millió oldalletöltéssel), megelőzve a második helyen álló, Kamala Harrisszel és az amerikai elnökválasztással kapcsolatos információk begyűjtését.
2015 óta már ötször szerepelt az első helyen az év haláleseteiről szóló oldal, és azóta is rendre a három leglátogatottabb Wikipédia-oldal között volt.
Nap mint nap szembesülünk a halállal, olykor kifejezetten érdeklődéssel fogyasztjuk az elmúlásról szóló tartalmakat. Már egy ismert ember halála is felkelti a figyelmünket, és sokan kíváncsiak az áldozatokat követelő természeti katasztrófákra, a gyilkossággal végződő bűnesetekre vagy akár egy ilyen fikciós történetre is. De miért? – kérdeztük Kánya Kinga szociológust, gyászkíséréssel foglalkozó szakembert, aki az általa vezetett Napfogyatkozás Egyesület keretében többféle gyászcsoporttal segíti a veszteségek feldolgozását.
A szakember és a szakirodalom szerint azért is övezi a témát ilyen érdeklődés, mert annak ellenére, hogy a média híradásai vagy a kulturális szféra (színházak, irodalom) ontják magukból a halállal kapcsolatos tartalmakat – a filmek ezt gyakran még az erőszak ábrázolásával is megspékelik –, a napi használatban mégis tabusítva van a téma.
