Éveken keresztül szinte senkinek sem tűnt fel, hogy egy kiterjedt bűnszervezet milliárdos nagyságrendben hívja le jogosulatlanul az európai uniós támogatásokat – legalábbis ez derül ki annak a büntetőpernek a vádiratából, amelynek tartalmát a HVG is megismerte. Az ügyészség szerint az illegális biznisz vezetői csaknem három tucat esetben nyertek uniós forrású pályázatokon, és a valós piaci árnál jóval magasabb összegekért vállaltak internetes hálózatbővítést, valamint kutatás-fejlesztési munkákat. A túlszámlázással keresett pluszpénzt több cég közbeiktatásával csorgatták vissza saját maguknak – állítja a vádhatóság.
A HVG-nek nyilatkozó elsőrendű vádlott, Körmöczi Béla Endre ugyanakkor – részben elismerve a felelősségét – kitart amellett, hogy szó sincs bűnszervezetről, a kifogásolt cselekmények jelentős része pedig rengeteg másik pályázatnál is előfordul. Ezt ő a hazai jogi környezet nem egyértelmű szabályozottságával magyarázza, és azt állítja: semmilyen anyagi hasznuk nem származott belőle.
A feltételezett elkövetők úgy buktak le, hogy 2016 végén névtelen bejelentés érkezett az EU csalás elleni hivatalához (OLAF), a szervezet vizsgálatának hatására pedig a magyar hatóságok is nyomozni kezdtek. A vádirat szerint az elkövetők 2010 és 2018 között összesen több mint 9 milliárd forintos költségvetési kárt okoztak. (A központi szerepet betöltő, kecskeméti illetékességű Opticon Kft. esetében 4 milliárd feletti vagyoni hátrányt állapított meg az ügyészség.)
A Szolnoki Törvényszék szerint a büntetőper több mint 60 vádlottjából 28-an beismerő vallomást tettek, és lemondtak a tárgyaláshoz való jogukról, így esetükben az eljárás már jogerősen befejeződött. Az elsőrendű vádlottra 10 évi fegyházbüntetést kért az ügyészség a bűnösség beismerése esetére, de ezt Körmöczi Béla Endre nem fogadta el.
A rendkívül szövevényes ügy felderítését titkos megfigyelés, lehallgatás is segítette, a vád helyzetét pedig megkönnyítette, hogy három kulcsszereplővel is egyezséget kötöttek. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a perben álló személyek felelősségét még vizsgálják, a koronatanút tanúként még meg sem hallgatták, így ítélet sincs.
Körmöczi már azt is vitatja, hogy a vádiratban szereplő óriási összegeknek közük lenne a valósághoz. Azok szerinte úgy jöttek ki, hogy a kár értékének meghatározásánál a pályázatok teljes összegét vették figyelembe, arra pedig nem voltak tekintettel, hogy a vállalt munkákat minden esetben elvégezték. „Hiába kértük, nem mérték fel, hogy mennyit érnek a pályázatok révén megvalósult beruházásaink, pedig ez az ítélet szempontjából sem volna mindegy” – fogalmazott. Hozzátette azt is, hogy a túlárazás tényét és mértékét sem a nyomozó hatóság, sem a vádhatóság nem vizsgálta, azt pedig, hogy a projekt teljesen megvalósult, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság is megállapította. Szerinte a történet valójában arról szól, hogy a hazai üzleti környezet miatt még azok is bajban találhatják magukat, akik alapvetően el akarják végezni a megpályázott feladatokat.
Az ügy nagyságrendje uniós szinten is kirívó volt, így az Átlátszó korábbi cikke szerint az eset bekerült az OLAF éves jelentésébe is. (Abban az állt, hogy a vádlottak mintegy 12 millió eurós támogatási pénzből 4,9 millió eurót csorgattak vissza.)
