Az alacsonyabb bérek menthetik meg a munkaerőt a mesterséges intelligenciától?

Egy spanyol autóipari beszállító, a Forvia üzemét nemrég segítettek úgy átalakítani, hogy a termelésben már egyáltalán nem vesznek részt emberek. Ezeket sötét gyáraknak (lights-out factory) hívják. Hogyan zajlott ez a folyamat?

A fő kérdés az volt, hogy elvigyék-e a gyártást valamelyik észak-afrikai országba, ahol alacsonyabbak a munkabérek, vagy találunk-e életképes üzleti modellt egy teljesen automatizált gyár felépítésére. És pontosan az utóbbit csináltuk: a közvetlen munkaerőt 100 százalékban megszüntettük, a gyártóterületen szó szerint nincs fény, nincsenek lámpák – persze vannak ablakok, tehát nincs vaksötét. Kialakítottunk egy második szintet a raktározáshoz, amit csak a sötét gyár koncepciója miatt tudtunk megvalósítani. A gyárban persze ettől még dolgoznak emberek, például a karbantartásban, azt ugyanis nehéz automatizálni. A gépek karbantartása rendkívül összetett feladat, és az ehhez kapcsolódó mérnöki tennivalók fontosak maradnak – sőt idővel növekszik a jelentőségük. Vannak szakemberek, akik a rendszerek tervezését, folyamatos fejlesztését és a gépek frissítését végzik. A mesterséges intelligencia (MI) természetesen támogatja ezeket a munkafolyamatokat, de a gépek ütemezése, a munkatervezés és egyéb irányítási tevékenységek továbbra is emberi közreműködést igényelnek. Ám a gyártóterületen már nincsenek munkások, és a logisztikai folyamatokat, valamint az operatív tevékenységet is gépek helyettesítik.

Ön azt állítja, hogy hasonló beruházásokkal 30 százalékkal is növelhető a termelékenység. De milyen áron, és ez mikor térül meg a cégek számára?

A vállalat három év alatti megtérülést tartott elfogadhatónak. Ez fontos kérdés, ha ilyen projektbe kezd valaki, hiszen értelmes beruházási kritériumokat kell meghatározni. Őszintén szólva nem rajongok azért, ha a megtérülési időt ennyire számszerűsítik. A beruházás hasznosságát sokkal inkább a nettó jelenérték (net present value – NPV) alapján szeretem mérni, és ennek szabályait követni. Ez azért fontos, mert sok vállalat másképp gondolkodik erről: például akadnak olyan autóipari beszállítók, amelyek egyéves megtérülést várnak el, ám ilyen rövid idő alatt lehetetlen egy ilyen projektet megvalósítani. És persze vannak olyan munkaerő-igényes iparágak, ahol jobban megéri átköltöztetni az üzemet – például az autóiparban használatos kábelkötegek gyártásában –, mert itt nincs hangsúlyos szerepe a technológiának.

Ezt egy magyarországi vállalatnál is el lehet érni?