Egy Dunába dobott telefonért búvárokat küldtek, a felgyújtott japán nőhöz meg egy járőrt sem

Vannak olyan bűncselekmények, amelyekre kevesebb figyelem hárul, pusztán azért, mert jellemzően az alacsonyabb társadalmi rétegekbe tartozók az elszenvedőik. A párkapcsolati erőszak, a nők bántalmazása nem ilyen. A magyar társadalom – és az érintettek szerint a rendőrség – ingerküszöbét többnyire mégis csak akkor éri el az ezzel kapcsolatos problémahalmaz, amikor már szó szerint vér folyik.

Néhány éve például a főváros egyik jól szituált kerületében, a Rózsadombon sem tudta megakadályozni a rendőrség, hogy családirtásba torkolljon egy párkapcsolati dráma. A Zöldlomb utcai albérletben 2019-ben történt gyilkosságot megelőzően – amelyben az apa végzett az élettársával, 4 éves közös gyermekükkel és végül magával – legalább háromszor érkezett bejelentés a rendőrséghez, illetve a 112-es segélyhívó számra, mások mellett a zajokra panaszkodó szomszédtól.

Hasonló – alighanem elkerülhető – tragédia történt január végén a Budapest belvárosában élő japán nővel. Róla is pontosan tudta a környezete, s tudhatta a rendőrség is, hiszen a nő maga tett bejelentést, hogy állandó életveszélyben van, mivel a volt férje fenyegeti. A hatóság eleinte mégis egyszerű lakástűzként kezelte az esetet, mondván: a nő nyilván az ágyban dohányzott. A rendőrségtől még akkor is csak cinikus megjegyzésekre futotta, amikor elindult a kommentcunami arról, hogy az áldozat sosem cigarettázott. Ám ezek után is majd egy hétbe telt – amikor a mundér becsületét már nem lehetett egyszerű bocsánatkéréssel megvédeni –, mire bejelentették: nyomozás indult, mivel a „tapasztalat” meg a szakmai rutin azt mondatta, hogy talán mégsem baleset történt.

Az eset szomorú látlelet, amelyben – az áldozatvédelem hiányosságain túl – az is megmutatkozott, mivé lesz a rendőrség, ha a politika elvárása fontos vagy fő szemponttá lép elő. Se pénz, se idő nem számított, amikor – miután egy szórakozóhelyen belefotóztak Magyar Péter arcába, aki kikapta a készüléket a zaklatója kezéből, majd pár száz méterrel távolabb elhajította – a „mobillopásnak” mondott esetben kellett nyomozni: még az áradó Dunát is búvárokkal kutatták át. Pedig Orbán Viktor legfőbb riválisának esze ágában sem volt mobilt lopni, csupán „lefegyverezte” a támadóját. Ehhez képest a folyamatos fenyegetettségben élő japán nő esetében a rendőrség még annyit sem tett meg, hogy járőrt küldjön.

A rendőri munka eredményességét sokszor azon mérik le, hogy hány tolvajt, gyilkost, csalót sikerül elfogni. Egy családi tragédia megelőzése nem jelenik meg az eredményességi mutatókban. Statisztikailag sokszor „kifizetődőbb”, ha az állami szervek nem csinálnak semmit, elfektetik, bagatellizálják az ügyet – mint történt az korábban a volt barátnőjét lúggal leöntő orvos esetében.

Még Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is azzal igyekezett menteni, illetve relativizálni a helyzetet a múlt heti kormányszóvivői tájékoztatón, hogy „a bejelentések egy része nem megalapozott”, és sokszor a bejelentő maga vonja vissza a feljelentést. Ezzel kapcsolatban az érintettek – például a minapi tragédia kapcsán tartott szombati tüntetés több szónoka is – arra emlékeztetnek, hogy ha egy ilyen ügyben nem indul nyomozás, az arra is utalhat, hogy nem kellő alapossággal járt el a hatóság. (Kedden aztán a rendőrség bejelentette, hogy a kapcsolati erőszak „témájában” egy évre visszamenően minden nyomozásmegszüntető döntést felülvizsgálnak.)