Szeretettel Delhiből: Ilyen egy kasztváltással is járó többfelvonásos indiai esküvő

Február 6-án délután vidáman hajtok Dél-Delhi irányába. 1-kor kezdődött a mehendí- és szangítparti, azaz a henna- és zeneparti, ami megelőzi fiatal barátom, Baishakh Chakrabarti, (Bojsak Chakravarti) esküvőjét. Bojsak fiatal történész, akit születése óta ismerek, de jövendőbelijéről, Dzsajáról csak Bojsak szüleitől hallottam. Ezért amikor megérkezem a helyszínre, Dél-Delhi Csatarpur nevű zöldövezeti városrészébe, az üde, virágokkal díszített villába, a menyasszony húgát, Pragyát vélem a menyasszonynak.  

A november és március között esküvői szezonban ez a napi húszezer esküvő egyike, amiben a modern elemek a hagyományosakkal keverednek. Dzsaja és Bojsak harmincas éveikben járnak, és már egy-két éve együtt élnek. Ez ma már nem kivételes nagyvárosokban, ahogy ezt Ira Trivedi India in Love című könyvéből megtudom.

Az esküvőre készülő Dzsaja lehengában, egy hagyományos viseletben

Köves Margit

Február 23-án egy másik pár, Szmítha és Nisád fogadására vagyok hivatalos, akik hosszabb ideje élnek együtt. Megtehetik – mindkettőjüknek, biztos egyetemi állásuk van, többször jártam szép, modern, közösen bérelt lakásukban. Mindkét pár, azaz Bojsak és Dzsaja szülei, illetve Nisád és Szmítha szülei is önállóan választottak maguknak társat a hatvanas-hetvenes években.

Nisád szülei, Prabhat (Prabhát) és Utsa (Ucca) közgazdászok, egyetemistaként a híres delhi St. Stephens College-ban ismerkedtek meg, és oxfordi tanulmányaik során házasodtak össze, mindketten professzorként mentek nyugdíjba a Jawaharlal Nehru Egyetemről. Shubhra (Subrá) és Kunal (Kunál), Bojsak szülei hasonló módon, diákkorukban, a híres kalkuttai Presidency College-ban ismerkedtek meg, nyolc évig jártak együtt. Más-más kasztba tartoznak, ki kellett várniuk a szülői engedélyt, Dzsaja szüleit Tirupatiban szanszkrit tanulmányaik hozták össze. Eredetileg különböző államokban éltek, Sudha (Szudhá) Dzsaja édesanyja telegu nyelvű közösségben, édesapja, Shridev (Sridév) pedig észak-indiai hindí és gudzsaráti nyelvű közösségekben nőtt fel.  

Balról-jobbra: Berni, a szerző barátnője, Subrá, a vőlegény anyja, Dzsaja, a menyasszony, Bojsak, a vőlegény és Szunanda Szen, aki közgazdász

Köves Margit

A szangít stílusos, ízléses és gazdag. Ebéddel kezdődik, amikor érkezem, vegetáriánus és húsos előételeket kínálnak a pincérek. Barátnőmék hozzák Kalkuttából érkezett vendégeiket, de egyelőre taxit keresnek, mert a kocsijukkal baj történt. Így a kellemes kora délutáni napsütésben Pragyával, a menyasszony húgával és Ravival, egy angoltanárból lett pilótával beszélgetek. Ravi Szudhával, Dzsaja édesanyjával járt iskolába Tirupatiban, utazásról, a schengeni vízum nehézségeiről, Európáról és Magyarországról beszélünk.

Tetszik nekem a vendégek és a nyelvek keveredése, hallani angol, telugu, bengáli és hindí szót, de az angol dominál.