Távozó FoxPost-vezér: A webshopok lassan követik a fogyasztói igényeket
Bengyel Ádám, a FoxPost társalapítója és ügyvezetője decemberben még a csomagautomaták térnyeréséről és régiós tervekről nyilatkozott, ám a napokban távozott a fél éve külföldi kézbe került csomagküldő cégtől. Interjú.
Miután a FoxPost csomagautomata-szolgáltató története az eladásával regionális sikerré kerekedett, eredményes menedzsernek mondhatja magát. A látnok, aki tíz év alatt megvalósította az álmát, egy startupból épített prosperáló céget, amit gyorsítás közben adott el nemzetközi befektetőknek úgy, hogy maradt az élén, azzal a küldetéssel, hogy regionális szereplővé tegye a céget. Ehhez képest váratlan volt a hír, hogy a startupot alapító társával, Lányfalvi Péterrel együtt távoznak a cégtől. Mi történt?
A Packeta és a FoxPost számára az összeolvadás és közös jövő a legjobb dolog, ami történhetett, mivel egyik cég sem tudott volna hosszú távon megfelelő piaci pozíciót tartani. Csak részben igaz, hogy egymás elől szívtak volna el levegőt.
Régóta mondjuk, hogy ez a piac teljesen átalakul. Az elmúlt 10 évben a legnagyobb szereplő a GLS volt, és mögötte a Magyar Posta (MPL), majd az Express One és a DPD felváltva volt a harmadik. Aztán belépve a piacra, egyből az ötödik pozícióba került a Sprinter, mögötte jött a FoxPost, a Sameday és a Packeta. A dinamikusan fejlesztők néhány év alatt felborogatták ezeket a pozíciókat.
A FoxPost–Packeta-duó a kis csomagok házhoz szállítását és a fix pontos átvevőhelyes (csomagautomatás, kézi átvevőpontos) kiszállítását, vagyis az egész kiscsomag-szállítási piacot nézve a második helyre lépett előre. Az indulásunk óta az volt a célunk, hogy a céget ebbe a pozícióba juttassuk.
A startupot eleve úgy építettük, hogy egyszer el fogjuk adni; sose terveztük, hogy innen megyünk nyugdíjba. A cseh konzorcium tavaly megvette a FoxPostot. Ez önmagában rengeteg átvilágítással, extra munkával járt, január végén kezdtük és augusztus 28-án zártuk az ügyletet. És amikor már azt gondoltuk, hogy lefutottuk ezt a maratont és célba értünk, akkor jött a másik tétel. Szóltak, hogy van még egy, de inkább két kör, mert ez valójában egy ultramaraton. Így szeptembertől mostanáig – további terhelésként – a két cég egyesítésével járó feladatokat terveztük.
Ebből nem következik a váratlan befejezés.
Ez egy lelki döntési folyamat eredménye, ami akkor kezdődött, amikor eladtuk a céget. Péterrel utána gyakran beszéltünk arról, hogy mi a jövőnk. Miközben jó érzés egy nagy multicég első embereinek lenni, de tisztába kellett kerülnünk azzal, hogy tényleg multis cégvezetők vagyunk-e, vagy olyan kreátorok, akik alkotni, nem pedig üzemeltetni akarnak.