Ezért radírozták ki a stáblistáról Balázs Bélát, Leni Riefenstahl szerelmét és szerzőtársát

„A Kék fény egyik legalapvetőbb problémája a szerzőség kérdése” – vetette fel az Egy furcsa pár című, 2005-ös esszéjében Nánay Bence. Cáfolhatatlan bizonyítékok híján a filozófiatörténész kérdése mindmáig megválaszolhatatlan. Ami bizonyos: az 1932 márciusában Berlinben bemutatott hangosfilmnek Leni Riefensthal nemcsak rendezője, hanem – hegymászó tudományával, szakadozott szoknyájából kibukkanó izmos combjaival – érzékien csábító főszereplője is volt.

Leni Riefenstahl a Kék fény főszerepében

Archív

Az akkori stáblista szerint a forgatókönyvet Balázs Bélával együtt írta. A magyar eszme- és filmtörténet máig megkerülhetetlen tekintélye 1926 óta élt közismert kommunista emigránsként a német fővárosban. Az agyonfoglalkoztatott szcenáriószerző szövegkönyvére korábban Bartók Béla két színpadi művet is komponált, A kékszakállú herceg vára című operát, illetve A fából faragott királyfi című táncjátékot.

Több verzió is született arról, hogy a negyvenes éveinek közepén járó férfi és a szuggesztíven hódító, rendezői babérokra ácsingózó Leni mikor és milyen körülmények között ismerte meg egymást. Az viszont több mint valószínű, hogy a kezdeményezés a 28 esztendős Riefenstahltól indult, ő akarta, hogy a sikert sikerre halmozó Balázs segítse végső szövegkönyvi formájába önteni a Dolomitok égig érő tűsziklái és a teliholdkor kéken tündöklő barlangok között élő, boszorkánynak hitt pásztorlányka misztikus (és tragikus) történetét.

„Balázzsal ideális volt együtt dolgozni, kapcsolatunk csodálatos volt” – állította négy évtizeddel későbbi nyilatkozatában Riefenstahl.