Van-e otthon elég ivóvíz és szemeteszsák? Tud-e hírekhez jutni, ha nincs áram és nincs internet? Melegben marad-e a család, amikor nincs közműszolgáltatás? Ezek a kérdések különösen aktuálissá válnak most, hogy az Európai Bizottság készenléti stratégiával állt elő, amely egyebek mellett előírja a tagállamoknak, hogy gyakorlati intézkedések meghozatalára ösztönözzék a lakosságot,
például vészhelyzetben legalább 72 órán keresztül mindenki biztosítsa az alapvető készletek fenntartását.
Békeidőben, amikor az számít tragédiának, hogy lehal a Messenger, kevesen teszik fel maguknak a fenti kérdéseket. Van, ahol megteszik helyettük az erre hivatott hatóságok, ebből szemezgetünk példákat az alábbiakban. Mert akár háború, akár természeti csapás vagy kibertámadás teszi lehetetlenné a megszokott életet, léteznek átmeneti megoldások, és ezekre nem is különösebben nehéz felkészülni.
Putyin háborúja nyomán több skandináv országban felfrissítették és az egész lakossághoz eljuttatták, amit tudni kell a felkészülésről. Ebben a korábbi cikkünkben (és az ahhoz csatolt más írásainkban) elemeztük ennek a politikai és társadalmi hátterét, most pedig a praktikus tanácsokat ismertetjük. Például azt, hogyan pótolja átmenetileg a műanyag zsák a vízöblítést.
Már csak azért is érdemes mindenkinek felkészülnie a rendkívüli helyzetekre, mert – mint például a svéd brosúra is írja – először a leginkább rászorulók kapnak segítséget, tehát a lakosság legnagyobb részének önellátónak kell lennie „legalább egy hétig“, tehát nem csak három napig, ahogy az Európai Bizottság stratégiája sugallja.
A svéd számítás szerint fejenként és naponta három liter vízre van szükség csak az iváshoz és főzéshez (már ha működik a tűzhely). A tartalékolás egyszerűbb módja kellő mennyiségű palackozott víz vásárlása, de lehet saját, zárható edényeket is használni. A norvég tájékoztató arra is kitér, hogy ez esetben feltöltés előtt fertőtleníteni kell a tartályokat. Hozzáteszi: tiszta tartályokban a tiszta víz évekig iható marad.
