Kivégezték az anyám férjét, és a nevét kellett viselnem 12 évig – Zsuzsanna története

„Ugye, érdekli Önöket, micsoda emberek azok, akik úgy képesek ölni, ahogy mások reggeliznek? Engem is érdekel. Egy újságíró mondta, amikor a tárgyalásról vitatkoztunk: »Tulajdonképpen úgy lehet beszélgetni vele, mint akárki mással.« Igen, hiszen ő is emberformára született, ő is ugyanazokat a szavakat tanulta. Mégsem a miénkkel azonos szókészlettel beszél, mert iszonyú örökség terhét őrzi agysejtjeiben. A történelemből ő csak a kegyetlenséget örökítette át. De hát kitől örököl az ember? Emberektől” – írta a veresegyházi gyilkosról Benedek B. István újságíró csaknem hatvan éve, egy pillanatig sem elfelejtve azt, amit olykor kényelmesebb elfelejteni és démonizálni a gyilkost. Azt, hogy a mindössze 20 évesen bestiális gyilkosságot elkövető Varró Ferenc sem az ördögtől született, ember volt ő is.  

Ferenc 

Az 1965. augusztus 20-án a Pest megyei Veresegyházon elkövetett emberölésre valóban illik a bestiális jelző. A bűnügyi és egyáltalán a rendőrségi hírek szempontjából akkoriban igen rövid pórázon tartott sajtóban az ügyről meglepően hosszú cikkek jelenhettek meg, amelyekben „borzalmas, példátlan kegyetlenséggel végrehajtott”, az „utóbbi évtized legbrutálisabb gyilkosságáról” írtak. És nem túloztak, bár a felderítés miatt (a Pest megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya hatórás nyomozás során fogta el a tettest) az eset kriminalisztikai szempontból biztosan nem számított az évtized bűnügyének.  

A 61 éves, egyedül élő Arnold Lujza aznap rőzsét gyűjtött az erdőben. Késő délután indult hazafelé, közben meglátogatta egy-két ismerősét, segített a házi munkában, majd elbúcsúzott. Negyed nyolc tájban ért a Szent László utcai házához. A megyei főkapitányság bűnügyeseit este 11 órakor riasztották azzal, hogy az idős nőt holtan találták a lakásán. Az áldozatot egy fahusánggal valósággal felnyársalta gyilkosa. Ahogyan a korabeli sajtóban írták: „átdöfte összes nemesebb szervét, és borzalmasan összeroncsolta áldozatát”. 

Szexuális motivációjú gyilkosság történt, de azt sem lehetett kizárni, hogy a tettes értékeket is szeretett volna elvinni a házból. Abból pedig nem lehetett sok, hiszen az áldozatnak öt macskán kívül szinte semmije sem volt. „Ütődött, jámbor volt mindig a Lujza néni. Kétszáz forintot kapott a tanácstól. Szépen neccelt, abból éltek, ő meg a cicák. Fiatalkorában szerelmes volt valami egyházi emberbe. Hát lány maradt, ahogy azt nagy büszkén mesélgette. S hogy ennek kellett ilyen erőszakkal meghalnia. Este nyolc tájban történt. A búcsúban volt a fél utca. Mi a tv-t néztük. Hangosan szólt” – mesélte az áldozat szemközti szomszédja.  

A rendőrség megkezdte a környék balhés, garázdaság miatt ismert figuráinak a felkeresését. Egy vallomás alapján jutottak el a kocsmába, ahol kiderült, hogy egy 20 éves férfi, Varró Ferenc este véres nadrágban állított be. A részeg ivócimborák még ugratták is, hogy biztosan megölt valakit, de miután azt hazudta, hogy csak verekedett, nem foglalkoztak vele. Amikor aztán a nyomozók megtalálták a lakásában a véres nadrágot, annyira megijedt a kilátásba helyezett laboratóriumi vizsgálattól, hogy vallott. Ő ölte meg Arnold Lujzát, mert nem volt pénze. Elmondta, hogy feleségével egész nap ittak, aztán hazakísérte az asszonyt, de ő tovább kóborolt. Ekkor látta meg későbbi áldozatát, mellé osont, két hatalmas ütést mért a nőre, majd felkapott a rőzsecsomóból egy husángot és lesújtott. Áldozata elesett, mire ő a husánggal brutális módon végzett vele. Átkutatta a kézitáskáját is, de semmit nem talált.

„Szórakozásból…” – felelte állítólag arra a kérdésre, hogyan volt képes ilyen brutalitással ölni. 

Meglehetősen ritka volt akkoriban, hogy egy gyilkossági ügy hátterét helyszíni riportban dolgozhassa fel a sajtó, de ebben az esetben ez történt. A Pest Megyei Hírlap munkatársa Varró Ferenc családját is megszólaltatta, így derült fény a gyerekkori bántalmazásokra, a csonka családra és a már nagyon fiatalon elkövetett lopásokra.