Szinte láthatatlan vérszívókkal jön az új veszély a száj- és körömfájás után: a szomszédban már százával fertőz a kéknyelv vírusa
9 perc
2025.04.16. 15:30
Lázas, nyáladzó, elkékülő nyelvüket nyújtogató kérődzőkkel, térden csúszó juhokkal, „táncoló” marhákkal szembesülhetnek azok a tenyésztők, akik állatait megfertőzte a vírus. Ausztriában több száz esetet észleltek a napokban, de szinte egész Nyugat-Európában ott van már a szinte láthatatlanul apró szúnyogok terjesztette vírus. A kéknyelv betegség nem annyira durva, mint a száj- és körömfájás, de esetleges hazai megjelenése már túl sok lehet az eleve túlfeszített állategészségügynek és a piaci pszichózis által is sújtott húságazatnak. A kormányzat mindenesetre már készül rá.
Míg keletről a száj- és körömfájás, nyugat felől egy már másik halálos kór fenyegeti az ausztriai haszonállat-állományt: a kéknyelv betegség – írja az osztrák sajtó, amely szerint a betegséget okozó vírust eddig 244 telepen mutatták ki az ország nyugati felében. Az Ausztriában tavaly ősszel megjelent, de nagyobb ütemben idén tavasszal terjedni kezdő kéknyelv betegség újabb kórokozóját eredetileg 2023 szeptemberében azonosították hollandiai, állattelepeken, ahol két hónap alatt széles körben elterjedt, és tavaly őszre már további 12 európai országban is ott volt.
A fertőzések többségét a kéknyelv vírus BTV-3 elnevezésű szerotípusa okozza. A vírus elsősorban kérődzőket fertőz, legyenek vadon élők (szarvasok, őzek, antilopok), vagy háziasított haszonállatok (juhok kecskék, szarvasmarhák, bivalyok). Az osztrák tisztiorvosi szolgálat szerint leginkább a svájci és német határhoz közeli telepeken azonosították, emellett az ország déli – és elvétve a középső – részén egy másik szerotípus, a BTV-4 is jelen van.
A vírus különböző szerotípusainak, az állategészségügyi világszervezet, a WOAH 26-ról ír, fertőzőképessége jelentősen eltérhet. Európában 1998 óta az 1-4, 6, 8, 9, 11, 16 szerotípusokat azonosították a holland Wageningen Egyetem kutatóinak tavalyi tanulmánya alapján, amelynek szerzői nem tudták meghatározni a friss kitörés kórokozójának eredetét. A BTV-3 esetében az ad okot aggodalomra, hogy viszonylag gyorsan terjed, a korábbi szerotípusokhoz képest jóval súlyosabbak a tünetei, és ezektől eltérő oltóanyagra van szükség az állatok vakcinálásához.
Nyugatról jön, itthon még nincs, de készülnek rá
Terjedésének intenzitására jellemző, hogy 2023 őszén két hónap alatt szétterjedt Hollandiában, ahol tavaly már közel 9000, Németországban 10 ezer, Belgiumban 3600 fölötti, Luxemburgban közel 1000 állatban mutatták ki. De ott van Franciaországban, Dániában és Svájcban is, ahol több száz, illetve Csehországban, Svédországban, Norvégiában és Portugáliában, ahol pár tucat állatot teszteltek pozitívra 2024-ben a British Agriculture Bureau agrár-érdekvédelmi szervezet év végi összesítése szerint. A brit állategészségügy legfrissebb beszámolójában pedig több mint 250 új BTV-3 eset szerepel.
Magyarországon a Nébih vonatkozó oldalán olvasható információk alapján jelenleg nincs jelen a betegség, bár tavaly Magyarországra érkezett import állatokban már találtak vírus nukleinsavat. Ez azonban vírus jelenléte nélkül is ott lehet, és az állatoknak nem voltak klinikai tüneteik, az akkori eredmény nem is érintette az ország mentességét, ami 2021 tavasza óta van hivatalosan is megerősítve. A kórokozó előzőleg 2015-ben terjedt el itthon járványszerűen, viszonylag hamar megfogták a járványt, de eljárási okokból évekig nem kapott hivatalosan mentességet az ország.
A vírus leginkább marhákat és juhokat (utóbbiakat súlyosabban) betegít meg, jelenléte esetén csak szigorú – jellemzően költségnövelő – feltételekkel lehet élő állatokat exportálni akár EU-tag, akár harmadik országokba. Az állatokat a vírus jelenléte esetén a szállítás előtt
- vakcinálni kell a szerotípusnak megfelelő oltóanyaggal, általában 60 nappal a szállítás előtt, emellett
- vérvizsgálattal kell igazolni vírusmentességüket, és
- szúnyog ellen is kezelni kell őket.
A mentesség révén viszont jelenleg egyetlen hazai tenyésztőnek sem kell igazolnia, hogy a belföldi vagy EU-s exportra szánt állatai nem fertőzöttek.
Az import viszont már más kérdés. Az európai terjedés miatt ugyanis már csak úgy lehet behozni az országba a betegségre fogékony állatfajokat, ha vérmintát vesznek tőlük, és az negatív a vírusra (kivéve, ha 24 órán belül levágják az állatot), emellett ellenőrizni kell az élőállat-szállítmányok esetén a kiegészítő garanciákat is. Ha ilyenek nincsenek, akkor a hatóság akár vissza is fordíthatja a szállítmányt, sőt le is öletheti az egyedeket, anélkül, hogy állami kártérítést fizetnének érte.
A fenti ellenőrzéseket jelenleg Andorrától Svédországig, összesen 15 uniós országból érkező szállítmányok esetén kötelező elvégezni, részletes lista a Nébih oldalán.
A vakcinával való védekezés a jelenleg hatályos magyar jogszabályok szerint itthon tilos, csak az országos főállatorvos rendelheti el. Viszont már folyamatban van ennek megváltoztatása, lásd lejjebb.
Nem olyan veszélyes, mint a száj- és körömfájás?
Bár a kéknyelv betegség, amit a Reoviridae család egyik, kettős szálú RNS-vírusa (dsRNA) okoz,
nem jelent közegészségügyi kockázatot, emberre nem terjed át, sőt a Nébih szerint még a fertőzött állatokból készített élelmiszerek sem jelentenek veszélyt, és nem kell leölni az fertőzött állatokat sem,
de megjelenése nyugati szomszédunkban nem sok jóval kecsegtet.
A hazai állattartókat ugyanis az ág is húzza: a tej- marha-, juh-, sertéságazat kereskedelmi pozícióit és termelékenységét a ragadós száj- és körömfájás, a baromfitenyésztőkét a madárinfluenza rontja. A húsipar éppen helyrebillent volna, amikor jött a száj- és körömfájás, és vele együtt a piaci pszichózis.
A vírus esetleges megjelenése miatt főként a juhtenyésztők aggódhatnak, részben mert a juhokat súlyosabban érintheti a fertőzés, részben pedig azért, mert a mostani húsvéti időszakban különösen fontos az olaszországi bárányexport. Persze a vírus terjedése nem jó hír a marhaágazatnak sem, mivel a beteg állatok tejhozama csökkenhet, a húsállatok pedig kevésbé gyarapodnak.
Arról nem is szólva, mennyire bírja majd az iramot a jelen lévő két súlyos állategészségügyi problémával kapcsolatos feladatok – állatok leölése, a mentesítési, fertőtlenítési munkák, a korlátozó intézkedések betartásának ellenőrzése, állatok százezreinek vírusra tesztelése – miatt eleve kifeszített és lefárasztott hazai állategészségügy. Bár az is igaz, hogy a száj- és körömfájással érintett telepeket hétfőre már felszámolták, ám szerdán arra is figyelmeztetett az országos főállatorvos, hogy ezzel a veszély még nem múlt el. Szerinte ugyanis három hónapra van szükség ahhoz, hogy az Állategészségügyi Világszervezetnél újra el lehessen ismertetni Magyarország száj- és körömfájástól való mentességét.
Úgy tűnik, az állategészségügy véges kapacitásaival a kormányzat is tisztában van, legalábbis akár ezzel is lehet magyarázni az agrártárca friss, pár napos határidővel (április 11-ig) társadalmi egyeztetésre közzétett rendeletmódosítási tervezetét. Ezzel a kéknyelv betegség elleni védekezéssel kapcsolatos 31/2009. (III.27.) FVM rendeletben foglalt szabályokat egyszerűsítenék, annak érdekében, hogy mint írták, „a betegség esetleges magyarországi megjelenése esetén megszűnjenek a korábban meghatározott szigorúbb, az elmúlt időszakban megváltozott uniós szabályozás alapján szükségtelenné vált hatósági intézkedések”, és csökkenhetnek a védekezéssel járó adminisztrációs terhek. A várhatóan hamarosan a Magyar Közlönyben is megjelenő rendeletmódosításban a következők szerepelnek:
- nem kell kötelezően leölni a kéknyelv vírusával fertőzött állatokat,
- nem kell védő- és megfigyelési körzetet kijelölni kitörés esetén,
- nem kell kötelezően készenléti tervet készíteni,
- nem kell kötelezően országos és helyi járványvédelmi központot felállítani,
- a megfigyelési időt 30-ról 60 napra növelik, és
- lehetővé válik a vakcinázás.
Mitől kékül a nyelv, miért táncol az állat?
A kérődzőkben elszaporodó vírusok károsítják az állatok érfalát, amelynek megnő az áteresztő képessége: a folyadék átszivárog a szövetek közé, ahol ödémát okoz. Az érben maradó vér besűrűsödik, romlik az oxigénszállítási képessége.
A megbetegedett – jellemzően lázas, bágyadt – állatok testrészein vizenyő, vérzés, nyálkahártya-kifekélyesedés alakulhat ki, a fertőzést követő 3-7 nap után. Orrfolyás és kötőhártya-gyulladás is előfordul, vizenyőssé válhat a fültő az áll alatti és a nyak bőr alatti területe, de a lábvégek is, ahol szintén megjelennek fekélyek – derül ki a Nébih a betegségről szóló tájékoztatójából.
A nyelv a vérkeringési zavar miatt kékül el, de eleve fokozatosan megduzzad, az állatok nyáladzanak, és kék nyelvüket nyújtogatják. A tünetek juhokban súlyosabbak, főleg a kultúrfajták esetében, a szarvasmarhák kevésbé érzékenyek, a kecskék és a vadon élő kérődzők többnyire türelmesen átvészelik a kórt. A betegség súlyosabb esetekben elhullást, vemhes állatoknál vetélést is okozhat.
Más leírásokban megjegyzik, hogy súlyos esetekben a juhok lábvégei úgy elsebesedhetnek, hogy az állatok csak térden csúszva tudnak járni, de szarvasmarhánál is annyira súlyosbodhat a lábfejek elváltozása, a szaruhártya-gyulladás, hogy az állatok ilyenkor egyik lábukról a másikra állva igyekeznek enyhíteni a fájdalmat, így a kórnak van egy beceneve is:
a táncoló betegség.
A Nébih szerint a terjedést elsősorban a vírushordozó törpeszúnyogok elleni védekezéssel lehet hatékonyan elkerülni: rovarölő szerek alkalmazásával, vagy ha csak akkor legeltetik az állatokat, amikor nem aktívak a szúnyogok, vagy minimalizálják az állatok mozgását. A fertőzött nyugat-európai országokban ugyanakkor nagyüzemben megy a vakcinázás, Franciaországban például ingyenes, de nem kötelező oltási program indult: milliószám szállítottak ki vakcinákat az állatorvosoknak.
A vírus egyébként viszonylag érzékeny: nem bírja sem a savas, sem a lúgos közeget, 60 fokon 15 perc alatt elpusztítható, és több fertőtlenítőszer is hatásos vele szemben. Fehérje jelenlétében viszont sokáig ellenálló, vérben 20 fokon évekig életképes.
A láthatatlan szúrás
A vírust a fertőző, de nem ragályos kórokozók közé sorolják. Vagyis közvetlenül nem fertőz, nem terjed a levegőben vagy a ruházaton, eszközökön, és egy beteg állat sem tudja a másiknak átadni, ha csak úgy mellette áll. Terjedéséhez szükség van egy harmadik élő szervezetre, ezt vektornak hívják a szaknyelvben, és jellemzően valamilyen csípő rovart jelent.
A kéknyelv esetében a törpeszúnyogok Culicoides nemzetségébe tartozó egészen apró fajok a vektorok. A törpeszúnyog megcsípi a fertőzött állatot, felszívja a kórokozókat, amelyek aztán a rovar nyálmirigyében szaporodnak el 6-8 nap alatt. Ha ezután megcsíp egy másik kérődzőt, máris átadta a kórokozót. Az esetek mostani gyakoribbá válása összefügg a rovaroknak a tavaszi, melegebb időszakban megnövekedő aktivitásával.
A betegség terjedésének megakadályozása másfajta kihívásokat támaszt, mint az akár szél útján is terjedni képes, az itthon a közelmúltban fél évszázad után ismét előkerülő, és csak a szükségszerűen elpusztított tehenek és kieső tejtermelést nézve is több tízmilliárdos kárt okozó ragadós száj- és körömfájás.
A kéknyelv vírust terjesztő apró, 1-3 mm-es, akár a nedves trágyában is szaporodni képes, a fény és a kilélegzett szén-dioxid felé vezető útjuk során magukat a szúnyogháló résein is könnyedén átpréselő törpeszúnyogok távoltartása nem egyszerű feladat. Hát még fajaik meghatározása.
Nagyon jellemző, ahogy az angolszász területeken nevezik: no-see-um (kb. láthatatlan szúrás)
– mondta a HVG-nek a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolóciós Ökológia Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, Dr. Soltész Zoltán. „Legfeljebb 3 milliméteres állatokról beszélünk, aminek azonosításához ki kell szedni, és megvizsgálni az ivarszervet, a nősténynél a spermathecát – a nőstény ivarszerv hímivarsejtek tárolására szolgáló részét – amelynek formája eltérő az egyes fajoknál. Ellenőrizni kell az alig 1-2 mm-es szárny mintáját, az aprócska fejet, a csápok ízein található érzékelők (sensilla) számát.” Természetesen mindezt mikroszkóp alatt.
„Nincs olyan szakember aki erre ráállna” – mondja Soltész Zoltán. A törpeszúnyogok ismertségére jellemző, hogy a Magyar Természetudományi Múzeum egyik publikációjában arról olvashatunk, hogy az itthon vélhetően előforduló fajoknak jó ha a felét tudták eddig kimutatni. Érdekesség, hogy egy törpeszúnyogot – a Leptoconops bidentatust, amelynek állategészségügyi kockázata nem ismert –, nagyobb számban kék vércsék fészkéből tudták begyűjteni, babaolajjal bekent ragadós lapokkal, amit pont az idézett kutató végzett.
Soltész Zoltán szerint a közel 150 itthon kimutatott, vér- vagy vérnyirok szívó, esetleg nektárt vagy növényi nedveket fogyasztó törpeszúnyog-faj közül a Culicoides nemzetség fajaira – amelyből 22 van jelen hazánkban – írja a szakirodalom, hogy képes biológiai vektorként terjeszteni a kéknyelv betegség vírusát.
Nyitóképünkön kéknyelv betegségben szenvedő tehén. Fotó: AFP / DPA / Lars Penning