„Már addigra eldől, hogyan fogunk olvasni, amikor még egy betűt sem tanultunk az iskolában”

Az olvasástanítási rendszer korszerűsítésére összeállított javaslatsoruk kormányzati kezdeményezésre született, de végül, ha jól tudom, visszajelzést sem kaptak arról, mi lesz ennek a sorsa. Hogy volt ez pontosan?

Az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága készített egy a közoktatási rendszer modernizációját célzó javaslatcsomagot, ebből az egyik pont szólt az olvasástanítás korszerűsítéséről. A magyar gyerekek olvasási, szövegértési képességei aggasztó állapotban vannak, és egyre romlanak, nagyon fontos lenne tehát valamit sürgősen tenni ezen a téren. A bizottság engem kért fel, hogy állítsak össze egy albizottságot a javaslatrendszer, majd az alapján egy koncepció, cselekvési terv kidolgozására. A javaslatcsomagunk el is készült, leadtuk a bizottságnak. Ezt lehetne az egész olvasástanítási rendszerünk modernizációját célzó cselekvési tervvé fejleszteni. Úgy tudom, a Közoktatási Elnöki Bizottság továbbította ezt a döntéshozók részére, akikkel egyeztetések is történtek tavaly erről. Azóta hozzánk nem érkezett még semmilyen érdemi visszajelzés, hogy folytassuk a munkát.

Steklács János nyelvész, egyetemi tanár, a PTE Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszék vezetője

Fazekas István

Mint minden oktatási reformra, erre is nyilván sok évet kellene várni, amíg esetleg mérhető eredményt hoz. Ezt az időtávot a politika sohasem szereti. Ez lehetett az oka annak, hogy nem vállalta a Belügyminisztérium az olvasástanítás korszerűsítését? 

Valóban, ha az oktatás bármely részébe akarunk belenyúlni rendszerszinten, annak már csak a megfelelő előkészítése is hosszadalmas folyamat. A mi albizottságunk azt vállalta, hogy egy év alatt kidolgoz egy olyan részletes koncepciót, ami alapján több ponton – az óvodától a pedagógusképzésig – egyszerre beavatkozva, le lehetett volna rövidíteni ezt a változtatást. Ha felmenő rendszerben csinálnánk, akkor minimum 12 évre vagy még többre volna szükség, de a terveink szerint ezt így pár év alatt be lehetne vezetni. Pontosan nem ismerem a döntéshozói hátteret, minket az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága kért fel, és az is biztos, hogy a BM-ből korábban volt érdeklődés a javaslatok iránt. A szavazatmaximalizáló politikának sehol a világon nem kedvence az oktatás. De azt gondolom, hogy

ha valóban egy nemzet, közösség érdekeit képviseli egy politika, akkor nagyon is vonzónak kellene lenni egy olyan változásnak, ami kevés pénzért az egész országot lényegesen jobbá teheti.

Ha ezt megérti a döntéshozói kör, akkor legalább nem lesz ellene. Nekünk a szakmánk, hivatásunk szerint mindig azokat kell képviselnünk, akik most, vagy majd később iskolába járnak, és persze a szülőket, valamint mindazokat, akik sajátjuknak érzik a hazai iskolarendszert, fontosnak tartják fejlődését. Ez a hozzáállás kritikai gondolkodást és viselkedést feltételez a mindenkori politikai hatalommal szemben. Szerintem nekünk, oktatással foglalkozó szakembereknek az a dolgunk, hogy mindig felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen változásokra van szükség a fejlődés érdekében. Ez a mi felelősségünk.