Már nyílnak az új dimenziók a szórakoztatóipar színpadán. A főszerepben a felhasználó, a helyszín pedig a könnyed kikapcsolódást kínáló világ: a filmek és sorozatok streamelésétől a játékokon át a hagyományos tévécsatornák kínálatáig. A cél, hogy érthetőbb és emberibb legyen minden.
Hol vannak már azok az idők, amikor a filmeket még videotékákból kölcsönözték az emberek, hosszas válogatást követően? Nem is olyan sokára, talán már éveken, netán hónapokon belül ugyanígy a múlt részévé válnak azok az egyszerű ajánlóalgoritmusok, melyek csupán a közös műfaj vagy az egyező főszereplők alapján sorolnak fel újabb néznivalókat. A mesterséges intelligencia (MI) megjelenésének a filmipar és a néző egyaránt örülhet.
A szegmens fejlődését évek óta meghatározó Netflix társ-vezérigazgatója, Ted Sarandos szerint az MI fejlettségének egyik fontos mércéje: tud-e segíteni abban, hogy a filmstúdiók jobb mozikat és sorozatokat készítsenek? Hollywoodban közel sem egyértelmű a technológia megítélése, a filmipar sok szereplője nem reménykedik benne, hanem egyenesen fél attól, hogy a Sarandos által megfogalmazott kérdésre „igen” a válasz. Ma már közismert: az alkotók amiatt aggódnak, hogy a stúdiók a statiszták helyettesítésére vagy (szerintük) középszerű forgatókönyvek írására használhatják a technológiát, így spórolva a költségeken. Figyelemre méltó, hogy bár a Netflix társvezetőjének idézett szavai egy befektetői tájékoztatón hangzottak el, Sarandos véletlenül sem a kisebb gyártási költségről beszélt, hanem a jobb műsorokról.
A politikai haszonszerzést szolgáló, észszerűtlen beavatkozások sorába illik a készpénzfizetés alkotmányos joga. A szabályok ráadásul néhol nem is egyértelműek, és komoly versenyhátrányt okozhatnak a magyar piaci szereplőknek.
1978 óta egy és ugyanaz a kérdés: lehet-e valaki olyan jó Superman, mint amilyen Christopher Reeve volt?
Magyar Péter ingatlanok, festmények, autó és pianínó mellett még egy 20 forint névértékű 4iG-részvényt is feltüntetett.
