Az amerikai és a magyar helyzet összehasonlítása minden területen könnyen félrevihet, hiszen a két ország alig állhatna távolabb egymástól földrajzi és gazdasági helyzete, valamint társadalompolitikai adottságai szempontjából. Éppen ezért mindaz, amiben Donald Trump látszólag az Orbán Viktor által kitaposott utat követi, egészen más eredményekre vezethet.
A híres amerikai fékek és ellensúlyok pillanatnyilag valóban nem működnek, mivel a republikánusok választási győzelme és rövidlátó politikája, illetve Trump kinevezési gyakorlata időlegesen megbénította ezeket. De még ez sem jelenti azt, hogy az elnök minden döntése kiállná a bírósági felülvizsgálat próbáját, ráadásul a helyzet alkotmányos bebetonozására még úgy sincs lehetőség, hogy a szövetségi törvényhozás mindkét házában republikánus többség van.
Trump sokkal nagyobb lendülettel vetette bele magát a kultúrharcba, mint a 2010-ben színre lépett „nemzeti együttműködés”. Orbán csak az évtized közepére iktatta ki teljesen azokat a jogállami mechanizmusokat, amelyek a kultúrharc (vagyis a dózerolás) feltartóztatásához szükségesek lennének.
Első ránézésre az amerikai egyetemek elleni támadás mintha a magyar mintát követné szteroidokon.
