A Kajla nugáttól a Michelinig: hogyan lett egy cselédházból csúcsétterem egy Pest megyei falu szélén?

Emlékszik még valaki a Kajla nugátra? A csokoládéba harapó sárga kutyával ékesített csomagolás alatt egy citromos-rumos ízű nugát bújt meg, úgy emlékszem, gyerekkorom egyik legpocsékabb ipari édessége – pedig hát valljuk be, akármekkora nosztalgiával is tekintünk erre a korra, ezért a címért erős a verseny.

Azt viszont valószínűleg már kevesen tudják, hogy a Kajla nem egy nagy csokoládégyárban készült, hanem Dánszentmiklóson. Egészen pontosan a Monori Állami Gazdaság helyi telepének megüresedett épületébe telepítette a nyolcvanas években a Budapesti Csokoládégyár azt a gépsort, amelyen többek között ezt a nugátot is gyártották. Talán épp ott, ahol most a Dining Guide által a legjobb tíz vidéki étterem közé beválasztott hely működik, amely Munk Tamás séffel a Michelin két éve elnyert ajánlása után a legismertebb éttermi lista csillagára hajt.

Botanica

Hogyan jutottunk el a nugáttól a füstölt hallal és tokhalkaviárral ékesített spárgáig? Hogyan lett az egykori Plósz-kastély melléképületéből provence-i stílusú szálloda egy 2500 lelkes Pest megyei községben, amely finoman szólva nem a turizmus fellegvára? Dánszentmiklóson jártunk utána.

Ha valaki a rendszerváltás – vagy akár az ezredforduló – előtt hallott Dánszentmiklósról, leginkább a gyümölcstermesztés került szóba. Annak idején az itteni Micsurin téesz Micsurin kertjében termesztett Micsurin-almájának is csodájára jártak, de a környéken ma is rengeteg a gyümölcsös. Az állami gazdaság – ahogy sok más is – persze nem érte be ennyivel. A Plósz Béla által még a 20. század elején épített, majd állami kézbe került kúriában és a környékén – a mögötte levő, kibővített egykori cselédház földszintes épületében – zajlott élelmiszergyártás is. Így került az üzemépületbe tésztagyár és a híres nugátgyártó gépsor a nyolcvanas években. És persze tartottak itt állatokat is, ahhoz pedig állatorvosokat: így került ide Horváth Zoltán és felesége, Bálint Ágnes is, aki szintén hatósági állatorvosként működött.

A rendszerváltás aztán komoly váltást hozott itt is: eltűntek a gépsorok, elhagyatott lett a melléképület, és miközben a kúriát visszaszerezték az eredeti tulajdonos örökösei, Horváthéknak is valami új munka után kellett nézniük.