A számok is mutatják, van hatása annak, ha a kormány piszkálja az árakat – minden drágul

Ezt a hírlevelet olyan emberek olvassák, akik szeretik a statisztikákat, úgyhogy meg fogják nekem bocsátani, hogy elmesélem: a múlt héten elbúcsúzhattam egyik kedvenc, teljesen véletlenszerű összefüggésemtől, amin gyönyörűen el lehetett magyarázni a statisztikát tanulóknak, mennyire más a korreláció és az ok-okozati viszony: véget ért az az 1978 óta tartó sorozat, hogy amelyik évben pápát választanak, akkor angol csapat nyeri a BL-t. Szegény Arsenal. (Ugyanennek a pénzügyes verziója: épp 1978-ig 100%-ig korrelált a tőzsde éves iránya azzal, hogy a Super Bowlt melyik konferenciából érkező csapat nyerte, és azóta is 75 százalékos az egybeesés.)

Na de a kis korrelációelmélet után térjünk át mindannyiunk pénztárcáját fájdalmasan üresre égető témához! A statisztikákat követők kíváncsian várhatták, hogy jöjjön ki a friss inflációs szám, és a végeredményt elnézve elég furcsán érezhettük magunkat. Ugyanis egyszerre igaz az az állítás, hogy a várakozásokhoz képest csalódást keltően nem tették meg a hatásukat az árrés új szabályai, és az, hogy néhány nagyon komoly havi árcsökkenést sikerült okozni ezekkel.