Trendi – Tizennégy százalékos hátrányból tizenöt százalékos előnyt épített a Tisza Párt a tavalyi EP-választások óta.
A Medián legfrissebb felmérése szerint többségbe kerültek azok, akik Magyar Péter pártjának győzelmére fogadnak 2026-ban a Fidesz felett. A leglátványosabb változás, hogy már csaknem kétharmados arányban igényel a társadalom kormányváltást. A Tisza népszerűsége már
falun is utolérte Fideszét.
Tilalomfa – A Kúria szerint jogszerű volt a Pride napjára szervezett szivárványos menet rendőrségi betiltása. „Az a helyzet állt elő, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Mi Hazánk szabadon terjesztheti a kirekesztő, az emberi méltóságot semmibe vevő nézeteiket a közterületeken, de ugyanazon a napon az egyenlőség és az emberi méltóság mellett tilos kiállni” –
értékelte a döntést négy jogvédő szervezet. Szerintük a mostani eljárásnak nincsen köze a június 28-ra tervezett Budapest Pride szervezéséhez.
Mintacsomag –
Mémmé vált abszurd videót tett közzé Szentkirályi Alexandra, a Fidesz fővárosi politikusa.
A felvételen Szabó Botond korábbi kormánytisztviselőt mutatták összekötözve és leragasztott szájjal egy autó csomagtartójában. Szentkirályi akciója a kormány Ukrajna elleni hecckampányának része. Magyar Péter a videóra reagálva azt követelte, hogy
Szentkirályi távozzon a közéletből. Azóta Szentkirályi és Szabó
újabb videóval jelentkezett.
Harács – „Ez az intézethálózat felszámolásának első lépése lehet” – sem az Akadémia, sem a kutatóintézetek nem értenek egyet a HUN-REN szétszedésével. A kormány szándékával az amúgy nem túlzottan kormánykritikus MTA-elnök,
Freund Tamás is nyíltan szembemegy. Közölte, az Akadémia kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztani kívánt bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontokat.
Hadiláb – Izrael légicsapásokkal támadja Irán nukleáris létesítményeit, mert szerinte ott már közel vannak ahhoz, hogy atombombát készítsenek. A legfontosabb célpont, Fordo, ahol több ezer urándúsító centrifuga üzemel, még sértetlen. A mélyen a föld alatt épült üzem elpusztítására csak az USA képes,
a nagy kérdés, hogy az amerikaiak belépnek-e a háborúba.
Szombaton Capodimonte kikötőjéből kihajóztunk Bisentina szigetére. Már régen tervbe vettem ezt az utazást, de mindig előtérbe tolakodott valami fontosabb, pontosabban sürgetőbb, mert annál, hogy Bisentina szigetére léphessek, hogy áthajózzak a vulkán kráterén, a Bolsena fekete vízén, amelynek mélyén etruszk szarkofágok, bugyborékoló hőforrások, római gályák és német vadászgépek pihennek, kevés fontosabb tervem volt, és ezt nem a hosszú mondat kedvéért írom, amelyet olyan sok szerző szeret nyújtani, görgetni, gombolyítani, habosítani, puffasztani, keleszteni, pumpálni, végezetül pedig – az alaposabbja – stuccolni, nyesni, esetleg csonkolni, majd (de ez már tényleg nagyon ritka) polírozni, hanem őszinte önváddal, amiért egy ilyen fontos utazást képes voltam ilyen hosszan és – most így visszanézve az eseményekre (polír!) – lényegében indokolatlanul halogatni.
De mindegy, szerdán végre előjegyeztem magunkat a kirándulásra, amely – tekintve, hogy a Bisentina magánsziget – egyáltalán nem egyszerű és nem is olcsó. Csak vezetett csoporttal lehet belépni és már a jegyvásárlás pillanatában, beixelve egy rakat nyilatkozatot, szigorú rendszabályoknak kell alávetnie magát az utazónak, nem léphet le a kijelölt ösvényről, nem vághat zsebre emlékbe még egy kavicsot vagy egy gallyat sem, egyszóval a kirándulást az exkluzivitás megannyi súlyos díszlete övezi, amitől mindannyian, akik végül helyet foglaltunk a bárkán – lehettünk vagy negyvenen – megilletődött csendben vártuk a ringatózó vízen, hogy a kapitány beröffentse a motort.
Délben, amikor elindultunk Todiból, még hőség volt, a Tevere kanyonjában a fehér mészkősziklák között izzott a levegő, de mire Bolsenába értünk, a tó felett sötészürke, súlyos viharfelhők kezdtek gomolyogni, és a bárkán már mindenki eserenyővel a kezében és esőkabátját előkészületben tartva várta, hogy kitörjön a vihar, amely egyelőre még ott morgolódott Toszkánában, a kráter északi pereménél, Pitigliano és Sorano fölött.