Kevés terület érzi meg annyira az AI térnyerését, mint a munkahelyek világa. A hangzatos célok mentén megindult az „AI-aranyláz”: a vállalatok egymással versengve igyekeznek bevezetni új, AI-alapú megoldásaikat. A siker? Sokszor elmarad. A friss hírlevélben olyan keretrendszert mutatunk, ami segít megérteni, mi lehet ennek az oka és hogy hogyan lehet elkerülni a buktatókat.
Számos AI-kísérlet bukik el komoly befektetések ellenére. A statisztikák szerint 2025-ben a szervezetek körülbelül 78 százaléka próbálta már legalább egy üzleti területen bevezetni az AI-t. Mégis, ezen próbálkozások 80 százaléka nem éri el a kívánt hatást. Egyesek teljesen célt tévesztenek, és ennek súlyos ára van – néha szó szerint is.
A lelkesedés és az ígért haszon fényében sok vezető rossz kérdéssel kezd neki a munkának. Az első kérdés gyakran az: „Mit tud ez a technológia?” ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Milyen problémákat kell megoldanunk, és hogyan illeszkedik ez az eszköz a jelenlegi működésünkbe?”
A versenyfutásban a szervezetek gyakran technológia-központú megközelítést alkalmaznak, amely figyelmen kívül hagyja azokat az embereket, akiknek majd használniuk kell az eszközt, valamint azokat a rendszereket, amelyeket érinteni fog. Az első kritikus lépés az emberek és az AI különböző erősségeinek és gyengeségeinek megértése. Ezek a különbségek nem azért számítanak, mert egyiknek a másikat kellene helyettesítenie, hanem épp azért, mert együtt kell működniük. Vagyis az AI-eszközöket ésszerűen kell párosítani az emberi munkaerővel.
Az AI-bevezetések sikere gyakran egyetlen alábecsült részleten múlik: azon, hogy az AI-alapú eszközöket ésszerűen párosítják-e az emberi munkaerővel. Ez nem pusztán funkciók összehangolásáról szól. Sokkal inkább arról, hogy konstruktív munkamegosztás alakuljon ki az emberi belátás és a gépi képességek között.
Hogyan fogják az emberek használni az eszközt, milyen támogatásra lesz szükségük, és mi állhat az útjukba? Számolni kell a bizonytalansággal is, nem csak a hatékonysággal. Érdemes felismerni a sikeres adaptáció nem akkor történik, amikor az eszköz működik, hanem amikor az emberek is hajlandóak vele együttműködni.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
