Most nem azzal kezdődött a vita, hogy a másik visszaütött, hanem azzal, hogy az orosz légierő tavaly decemberben véletlenül lelőtt egy Bakuból a csecsenföldi Groznij felé tartó azeri polgári repülőgépet. A katasztrófában a fedélzeten tartózkodó 67 emberből 38 életét vesztette. Azért maradtak egyáltalán túlélők, mert a tapasztalt pilótának sikerült átvinnie gépét a Kaszpi-tenger fölött, és egy olyan helyen hajtott végre kényszerleszállást, ahol esély volt a többé-kevésbé ellenőrizhető landolásra.
Bár Putyin fél szívvel bocsánatot kért a „tragikus incidens” miatt – az orosz légvédelem a baleset idején ukrán drónokra lövöldözött – Aliyev többet akart Moszkvától: egyértelmű bocsánatkérést és az áldozatok hozzátartozóinak kárpótlását.
Ezt nem kapta meg, ezért idén május 9-én nem volt hajlandó Moszkvába utazni a hagyományos győzelmi napi díszszemlére, majd lehetővé tette, hogy Bakuba látogasson a Kreml fő ellenségének számító Ukrajna külügyminisztere.
Az oroszok júniusban válaszoltak: az Urál kapujának számító Jekatyerinburgban a rendőrség razziát hajtott végre több, 24 évvel ezelőtt elkövetett gyilkossággal és egyéb bűncselekményekkel vádolt azeri otthonában, s az őrizetbe vettek közül ketten – a Szafarov testvérek – életüket vesztették a fogdában.
Bár az orosz állítások szerint az áldozatok egyike „szívrohamban” halt meg, amikor Azerbajdzsánban felboncolták a holttesteket, azt állították, a férfiak a szisztematikus ütlegelés következtében vesztették életüket. Közben kikerült egy kép egy másik őrizetbe vett azeriről is, a fotó alapján a rendőrök őt is félholtra verték.
Durvuló adok-kapok
Aki ismeri az orosz rendőrség módszereit, nem igazán lepődik meg a történteken, ám a valószínűleg egyáltalán nem ártatlan azeriek halálát Bakuban – aligha alaptalanul – üzenetként értelmezték.
