Már jó ideje tart, hogy a világ Édith Piaf inkarnációjáért rajong. A francia popzene három évtizedenként felmutatja a maga kis Buddháját, akinek sosincs könnyű dolga: nem egyszerű a Veréb örökségét folytatni abban az országban, ahol a filmrendezők popsztárokkal tülekednek a trónért, és ahol mindenki minimum Serge Gainsbourg, Johnny Hallyday, France Gall, Mireille Mathieu és Charles Aznavour akar lenni, sokkal kevesebben Jean-Luc Godard vagy Francois Truffaut.
Az arisztokrácia visszavonult a kastélyokba, a nép megtartotta magának a tágasabb és vidámabb utcát, ahonnan, ha nem jó a zene, bemenekülnek a legközelebbi bárba. Manu Chao a szabad ég alatt aludt, a Les Négresses Vertes fellázította a bulvárokat, aztán jött egy mademoiselle Tours-ból.