Miért szeretne valaki jegenyepúdert, és egyáltalán mi az? Bevettük magunkat az erdőbe megtanulni

Püspökfű, szagos müge, madársóska, barkócaberkenye. A lista folytatható lenne több véletlenszerű betűsornak látszó fajtanévvel, de a valóság az, hogy ezek is, sok más faj mellett vadon termő, ehető vadnövények. Bózsó Gyula erdész és kollégái vezetésével a Bükkben jártunk az Erdei Gasztroexpressz élménytúrán, amelyiknek kifejezetten az a célja, hogy megismertesse a szélesebb közönséggel az erdei növények felhasználhatóságát, akár a konyhában is.

A növényeket valójában jóval szélesebb körben alkalmazzák, mint arról feltétlenül tudunk. A szagos müge például bevett alkotóeleme a Jagermeisternek, a madársóska pedig az értők körében kedvelt szomjoltó. Az alanyi jogon ismertebb vadnövények mellett olyan is jócskán akad, amelyik más, ismertebb növények vagy fűszerek alternatívájaként lehet érdekes – az Északerdő Zrt. munkatársa erről is mesélt, miután leszálltunk a lillafüredi kisvasútnak a túra kedvéért kialakított, „Ehető erdő” megállójánál.

Mi minek tetteti magát?

Az erdész szerint azon túl, hogy érdekes ízélményeket lehet gyűjteni az erdei növényekből, ezek sokszor ténylegesen helyettesítő termékek is. Az erdei gyömbérgyökér a szegfűszegre hasonlít, az erdei tisztesfű szárított levelének vargányaíze van, a hagymaszagú kányazsomborból készül az úgynevezett erdő mustárja, aminek fokhagymás íze mellett előnye, hogy az hamar el is illan a szájból a szagával együtt. A sokak által ismert medvehagyma terméséből sós pácban a kapribogyóhoz hasonló, enyhén fokhagymás ízű hozzávaló készíthető. A jegenyepúder – valójában a jegenyefenyő fiatal tavaszi hajtásait (tűleveleit) leszárítva majd megőrölve készülő por – pedig remek természetes alapú fűszer, amellyel a kovászos uborkát is fel lehet dobni.

Bozsó Gyula

Horváth Csongor / Visit Miskolc

A sokak számára különleges növényeket azok is kipróbálhatják, akik nem feltétlenül vágynak az erdőbe. Bózsó jó ideje működik együtt a Végállomás étteremmel, a lillafüredi kisvasút végállomásánál működő hely korábbi kreatív séfjével, Várvizi Péterrel együtt írták Az erdő finom című könyvet.

Akinek főzni (vagy fermentálni, őrölni, befőzni) sincs kedve, az étteremben a különböző erdei növényekkel készült fogások rendszeresen szerepelnek az étlapon. Itt lehet épp szó a séf által kitalált ízesítési koncepciókról, vagy olyan helyi különlegességekről, mint a lucfenyőporral megszórt vadszedres tiramisu, a búzaliszt helyett használt bükkmakkliszt vagy a szendvicsre szórt kígyóhagyma.

Nem csak játék és mese

Aki mégis maga szedné az erdőben a növényeket, nyugodtan megteheti, annyit érdemes tudnia, hogy fejenként két kilót lehet szedni (ahogy gombából is) – ami ezekből a növényekből azért elég rendes mennyiség.

Nem árt azonban óvatosnak lenni, hiszen az erdőjárásnak veszélyei is vannak. Bózsó Gyula azt meséli, hogy kevlárral bélelt nadrágban jár, és amikor rákérdezünk, hogy a nyugalmat sugalló természetben miért kell a páncél, kiderül, hogy ott is lehet hibázni és akaratlan izgalmakat találni. Konkrét esetet hoz fel, amikor egy vadász egy vaddisznót akart kilőni. Történelmileg tudni Zrínyi óta, hogy a vaddisznó veszélyes tud lenni, ez hatványozottan igaz, ha a kisdisznóit félti. Itt az illető eltalálta a disznót, de leterítenie nem sikerült, a célpont pedig nem túl elítélhető módon támadásba lendült, és kiharapott egy méretes darabot a vadász combjából. Utána komoly orvosi beavatkozásra volt szükség.

Horváth Csongor / Visit Miskolc

Az izgalmakat az erdő fái sem kerülik el. Bózsó arról beszél, bármennyire is örvendetesnek tűnik a gazdag termés az erdei fák esetében, az erdészek tudják, hogy az nem feltétlenül jó jel. Mivel a növény az életben maradásra törekszik, ha ezt fenyegetve érzi, akkor a túlélés a célja. Ebből jön az ellentmondás, hogy ha a fennmaradását igyekszik biztosítani, akkor fog kirívóan sok termést hozni. A mostani, ideálistól elmaradó körülményeket jól mutatja, hogy például a bükkfa alapból 8-10 évente terem sokat, mostanában viszont minden évben.

Aszályos szezon

Bózsót a gombákról is kérdezzük, és megerősíti, amit magunk is látunk: az ország egészéhez hasonlóan szinte egyáltalán nem lehet termésről beszélni, akkora mostanában a szárazság. Ez a növényekre is jellemző, igaz, amíg a gombák igazi szezonja ősszel érkezik el, a növényeknél a tavasz és az ősz is kiemelt időszak.

Van azonban egy nagy eltérés a gombagyűjtés és a vadnövények gyűjtése között. Amíg előbbit segíti egy világszerte is egyedülálló, kiterjedt szakellenőri rendszer – maga Bózsó is rendelkezik ilyen végzettséggel –, a vadnövények esetében leginkább saját tudásunkra hagyatkozhatunk. És bár a gyilkos galócához hasonló súlyos mérgezéstől nem annyira kell tartani, itt is van lehetőség a tévedésre, elég például arra gondolni, avatatlan szemmel milyen könnyű összekeverni a medvehagyma és a gyöngyvirág leveleit. A gyakorlat így segít, de egy biztos: a mesterséges intelligenciától lehet ugyan tanácsot kérni, de ez távolról sem a legbiztonságosabb megoldás. Bózsó Gyula ezért a kirándulásokon és másik, az Ehető erdő című könyvében ezeknek igyekszik a gombahatározókhoz hasonló repertoárját bemutatni. Erről is kérdeztük a túra után.

Meg kell mutatni, mielőtt elveszne a tudás

Hogyan került az erdőbe?

A kérdésre a nagyon egyszerű válasz: eleve elrendeltetés volt, már általános iskolában is ez volt a célom. Első osztály legelején a tanító néni minden gyereket megkérdezett arról, mi a kedvenc színe, mi a kedvenc étele, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, és így tovább. Erre jöttek a válaszok, hogy űrhajós, kukás, tűzoltó, nekem viszont két válaszom volt: az egyik az állatorvos, a másik az erdészet. Még olvasni sem tudtam, de már akkor eldőlt. Az iskolából aztán egyenes út vezetett Sopronba, ott lehúztam 8 évet, faipart és erdészetet tanultam az egyetemen. Miskolc pedig azért jött, mert itt van Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete. A mi szakmánkban a Bükk számít a csúcsnak.

Lillafüredi kisvasút

Horváth Csongor / Visit Miskolc

Mivel foglalkozik erdészként?

Fő munkahelyem az Északerdő Zrt., a munkámnak a 90 százaléka pedig beruházási jog, pénzügy és egyéb más műszaki terület. A terület nagy és színes: a gönci pálos kolostor felújításától a kisvasúton át az útépítésig, a közjólétet javító kezdeményezésekig felügyelek beruházásokat. Most például a nagy projektünk egy milliárdos kisvasút-felújítás volt. Az erdőjárás és túravezetés hobbi és szerelem, ahogy a könyvírás is.

Hogyan született a vadnövényeket bemutató, Ehető Erdő című könyv?

Ez klasszikus hiánypótlás. Nagyon vonzott a téma, de az is, hogy nulláról lehet építkezni. A vadnövények ismerete generációról generációra szállt, de részben elfeledett tudás. A nagymamáink még rendelkeztek vele, úgyhogy valahogy azt éreztem, a huszonötödik órában vagyunk, és szükséges ezt az ismeretkört összeszedni. És azt láttam, mostanra szélesebb körben is megérett erre az igény.

Vackoros tarte, fenyőmézes, vadkomlós krémmel

Horváth Csongor / Visit Miskolc

Az erdőjárás élménye iránti igény a Covid idején jött elő szélesebb körben, kellett a kiszakadás?

Nekünk nincsenek erdőlátogató számlálóink, de az látszott akkor, hogy hatványozódott a látogatószám, ami nagyon jó, nagyon sokan akkor fedezték fel az erdőt, így valóban volt ebben egy pozitív mellékhatása a járványnak. Sokan ekkor fedezték fel azt, hogy az erdő mennyire megnyugtató. Egy ismerősöm egyszer a válásakor kért arra, hogy vigyem ki az erdőbe, nem véletlenül: igazi antidepresszáns ott lenni.

Ehhez azért nem árt az egyedüllét is. Lehet száz emberrel túrázni?

Rengeteg tematikus programokat csinálunk a helyi kisvasúttal. Például az egyik legnépszerűbb a szarvasbőgő expressz. Ott akár kétszáz fővel, vagy annál is többel megyünk. A helyszínen van kutyás bemutató, néha solymászkodás, mindenféle erdővel kapcsolatos szakma bemutatkozik. Azzal ér véget a vonatozás, hogy leállítja mozdonyvezető a vonatot, síri csöndben ülnek az emberek, és hallgatjuk a szarvasokat.

Horváth Csongor / Visit Miskolc

Bejön ebből a szükséges pénz?

Amikor esik az eső, köd van és pára, akkor a kisvasúti jegyek eladása nagyon visszaesik, ezért igyekszünk minél népszerűbb szezonális programokat szervezni. Mindig mondom, hogy amikor te programot szervezel és látod azt, hogy az valami „tessék-lássék”, azt megérzik a vendégek. Ezzel szemben ott van a Mikulás-vonat, ami évről évre húszezer embert vonz. Ott van Mikulás, krampusz, és élményt kapnak, akik felülnek rá.

Ha mérlegre kellene tenni, akkor jó, vagy rossz, hogy van egy ilyen erdei kisvasút? Örülni kell a népszerűségének, vagy elszívja az érdeklődést más környékbeli célállomásoktól?

Miskolcon is azt mondják, hogy meg kell nézni, milyen turisztikai ágazatban tudsz gondolkozni. Borkultúrában, romkultúrában, vagy akár a fürdőkultúrában. A kisvasút azonban nem csak egy vonal, arra felfűzhető egy virtuális turisztikai gyöngysor. Országosan egyedülálló lehetőségeket lehet találni megállóról megállóra: Lillafüreden két híres barlang van, és ott van a libegő, de híres a pisztrángos gasztronómia is. A másik nagyon jó dolog az interaktív játszótér, papíripari múzeummal, erdészeti gyűjteménnyel. Ez a vasút nem arra van, hogy elmész a-ból b-be és akkor letudtad a turisztikát.

Lát még más olyan ziccert, fogalmazzunk így, amit még ki kellene használni?

Lillafüred egy turisztikai termék. De ott van a Bükk-hegység. Rengeteg fokozottan védett terület van, fontos, hogy ezeket védjük és megismerjük. Adjunk az embereknek olyan lehetőséget, amiben ezt maguk is meg tudják nézni és élni, és ha ezt irányítottan teszik, mondjuk egy tanösvénnyel, vagy egy turistaösvénnyel, az sokat segít.

Nyitókép forrása: Horváth Csongor / Visit Miskolc