„Néhányan csak úgy vonzzák a kollégákat, ügyfeleket, vásárlókat, befektetőket vagy a rajongókat. Ezt a személyes vonzerőt karizmának is nevezik, és az erős énmárka egyik értékes aspektusa. Színlelni azonban nem lehet, belülről kell fakadnia” – írja John Purkiss és David Royston-Lee, és rögtön ajánlanak három módszert is, amelyekkel a karizmánkat fejleszthetjük.
Ezúttal kicsit merészebb vizekre evezünk, és behozunk némi spiritualitást oda, ahol a legkevésbé keresnénk: az önmarketing területére. Ám csak egészséges mértékben nyúlunk a nehezen megfoghatóhoz: azt próbáljuk meg megválaszolni, miért is annyira fontos az énmárkánk szempontjából, hogy miként bánunk másokkal. Van ugyanis egy nagy igazság, amelyet az üzleti életben is érdemes megszívlelni: amikor másoknak adunk, lényegében magunknak is adunk.
Félig nyert ügyünk van, ha valakinek sikerült annyira felkeltenünk az érdeklődését, hogy nem csak három másodpercig kíváncsi ránk (lásd: előző hírlevelünk). Ilyenkor kell elővenni a sztorikártyákat, az anekdotákat az életünkből, amelyek érdekesebbé, színesebbé teszik azt, amivel foglalkozunk. Megmutatjuk, hogyan érdemes sztorizni, de azt is, hogy miként kommunikáljuk, hogy éppen munkát keresünk.
Olykor rendkívül kevés idő áll az ember rendelkezésére ahhoz, hogy a lehető legjobb benyomást keltse magáról, és hogy elmagyarázza a hallgatósága számára, pontosan mivel is foglalkozik. Az alábbi gyakorlatok abban segítenek minket, hogy tömören, röviden, meggyőzően és ami szintén nagyon fontos: megjegyezhetően sikerüljön a saját brandünk reklámozása.
A bölcs? Az átlagember? A varázsló vagy netán a bohóc? Egy kis Nelson Mandela, Teréz anya, Madonna, esetleg némi Steve Jobs veszett el benned? A márka, így egy kiforrott énmárka is jól beazonosítható archetípusokon alapul, amelyek tulajdonképpen nem mások, mint az életcélunk kifejeződései. Nézzük meg hát, hogy is találhatunk rá a saját archetípusainkra.
Senki nem akar egy szép napon arra ébredni, hogy nincs is igazából értelme annak, amit csinál. Éppen ezért érdemes kitalálnunk, milyen életcél lebeg előttünk a horizonton, amely aztán az egyes döntéseink során segíteni fog minket abban, hogy az elhatározások végén ne érezzük értelmetlennek, feleslegesnek a cselekedeteinket. George Orwell vagy Richard Branson példáján keresztül, és egy fontos kérdés feltevésével közelebb érezhetjük magunkat a távolban felsejlő nagybetűs ÉLETCÉLHOZ, és ahhoz, hogy a küldetésünk szerint éljünk tartalmas, fontos életet.
„Ha nem értjük meg küldetésünket, úgy érezhetjük magunkat, mint a hörcsög a mókuskerékben: ugyanazokat a köröket futjuk újabb és újabb céllal anélkül, hogy értelemre lelnénk az életünkben” – írja nagy bölcsen John Purkiss és David Royston-Lee, és annak érdekében, hogy elkerüljük a hörcsögüzemmódot, azt ajánlják, hogy találjuk meg mihamarabb az életcélunkat, és fogalmazzuk meg a küldetésnyilatkozatunkat. Hogy mik ezek pontosan? Elmagyarázzuk.
Két igazán élvezetes, pozitív emlékekkel is dolgozó gyakorlattal segíthetjük elő saját értékrendünk feltárását, hogy aztán azt a tehetségünkkel kombinálva igazán ütőképes énmárkát építhessünk fel. Talán nem is gondolnánk, de például a legkönnyebben az olyan személyeken keresztül vezet az út a valós értékrendünk kiaknázásához, akikre valamilyen okból kifolyólag felnézünk. Sok esetben fordul elő, hogy olyan tulajdonságokat csodálunk másokban, amelyeket magunkban még nem fedeztünk fel. Itt az ideje hát belső expedícióra indulni!
Nagy feladatnak tűnik, de valójában nem akkor ördöngösség felfedezni, hogy miben is vagyunk igazán tehetségesek. Első körben arra kell fókuszálnunk, hogy mi az, amiben igazán az örömünket leljük. Jó eséllyel pontosan olyasvalamiben, ahol a természetes adottságainknak lehetőségük van megmutatkozni. Vagyis a saját márkánk felépítésének alapja, mondhatni nulladik lépése, hogy megtudjuk, mihez is van érzékünk igazán. Ehhez nyújt segítséget egy nagyon egyszerű, ám hatásos gyakorlattal John Purkiss és David Royston-Lee könyve.
Szerencse, hogy mind többen oltásellenesek – gondolhatja a kormány. Így nem lesz vehemens számonkérés, hogy mit is beszéltek összevissza a „hamarosan termelő” nemzeti oltóanyaggyárról.
A gyógyszerhamisítók kifinomult trükköket alkalmaznak világszerte, a kábítószer-kereskedők által kedvelt módszerekhez hasonlóan, a patikusok pedig legtöbbször maguk sem tudják, hogy hamisított gyógyszert árulnak.
A Bloomberg szerint Trump öreg és megfáradt kampányt folytat Kamala Harris ellen. A demokraták feleslegesen csinálják a felhajtást a republikánusok számára kidolgozott cselekvési terv, a Project 2025 körül, írja a Wall Street Journal. Oroszország könnyűszerrel kijátszhatja, hogy Ukrajna az év végén leállítja az orosz gáz tranzitszállítását, állítja a Financial Times. A Guardian újságírója szerint Joe Biden egyáltalán nem béna kacsa. A Die Welt külpolitikai újságírója szerint a Hezbollah olyan küszöböt lépett át a Golan-fennsíkra mért támadással, amit Izrael nem hagyhat annyiban. Válogatásunk a világlapok cikkeiből.
Komoly siker az EU számára, hogy megállapodott Belgráddal a nyugat-szerbiai lítiumkincs közös kitermeléséről, mert megszűnhet függősége Kínától. Korábban a környezetvédők meg tudták akadályozni a projekt megvalósítását.
Budapestnek sürgősen pénzre van szüksége, Brüsszel pedig nem fizet. Peking ajánlkozik partnernek. A magyar kormány figyelmen kívül hagyja függővé válásának a növekvő kockázatát.
Nehezen alkalmazkodik a magyar agrárium a klímaváltozáshoz, a nagygazdák ragaszkodnak a busásan jövedelmező szántóföldi növénytermesztéshez, a társas vállalkozások alatt pedig fogy a föld – mondja Raskó György egykori államtitkár, agrárvállalkozó.
„Klasszikus, így kicsit unalmas, szépkedő és romantikus” fotósként jellemzi magát, akit a politika nem érdekel, sokkal inkább az emberi érzelmek és azok lenyomatai. Többek között arról kérdeztük, nem tartja-e mégis állásfoglalásnak, hogy a Dorothea Hotelben közel ötszáz munkája lóg kint, milyen tapasztalat volt zsűrizni a TV2 modellkeresős műsorában, miért gondolja, hogy a művészeti piacon a fotó műfajának fontosságát itthon még mindig bizonygatni kell, és hogy amerikás magyarként jött-e haza sokévnyi külföldi lét után.
Sokan elemezték már Orbán Viktor tusványosi beszédét, de az életmód-tanácsadó intelmeire nem reagáltak. Pótoljuk e fájó hiányosságot. Vélemény.
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Krusovszky Dénesnek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: zsarolópárbaj, elrugaszkodás, tettlegesség, póttag, bogyó.
Aki nem tud napelemet telepíteni, az legfeljebb korszerűsíthet, hogy kevesebbet fogyasszon, és várhat arra, hogy több naperőmű épüljön. Itthon még az energiaszövetkezet is csak a jövő zenéje.
