Két részből álló sorozatunk első cikkében az 1857-es és az 1873-as gazdasági válságról olvashatnak.

Négy nagyobb gazdasági válságot elemez a Die Zeit az elmúlt másfél évszázadból. Korábban is voltak globális kihatású gazdasági összeomlások, de az elmúlt másfél évszázadban különösen sűrűn fordultak elő hosszabb és rövidebb gazdasági ciklusok ingadozásai miatt, illetve nyersanyagpiaci változások – például olajválságok – következtében krízisek.

A Die Zeit által vizsgált első globális krízist Marx Károly „beautiful”-nak tartotta – idézik a német újságírók a kommunizmus atyját: csődök, szegénység és munkanélküliség ragadta meg a kapitalista világot 1857 őszén.

A krach akkor is az USA-ból indult ki, akárcsak 1929-ben és 2007-2008-ban. (Bár a Die Zeit 2008-as válságról beszél, valójában már 2007 nyarán elkezdtek bedőlni a kockázatos befektetésekbe invesztáló befektetési alapok Amerikában, a Bear Stearns befektetési bank két alapja ekkor ment tönkre.)

Az 1857-es válság: az első globális krízis

1857-ben is bankokat zártak be, Nagy-Britanniában nagy kereskedőházak mentek tönkre. A válság hatása Chilében, Indiában és Indonéziában is érezhető volt. Ez volt az első alkalom, hogy az emberek ráéreztek: a kontinensek között szorosabb a kapcsolat, mint ahogy azt gondolták volna – érzékelteti a Die Zeit a válság elementáris hatását.

A német kikötő- és kereskedővárosra, Hamburgra is lesújtott a krízis. A kereskedők raktáraiban 500 millió márka értékű áru – kávé és cukor, nyersanyagok és gabona – rekedt, sőt a kereskedőházakat különösen súlyosan érintette a váltóforgalom összeomlása. Hiába állítottak ki ugyanis ilyen papírt, nem tudták fizetni a járandóságokat, és ez csődhöz vezetett.

A válság az orosz szántóföldeken kezdődött a Die Zeit szerint: a krími háború (1853-56) után 1856-ban megint megjelent az európai piacon az orosz gabona. Az amerikai farmerek viszont, akik a háború idején Európát ellátták terményeikkel, hirtelen eladatlan áruk tömkelegével néztek szembe. (Az akkoriban értelmetlennek tűnő krími háborúban Oroszországra katonai vereséget mért saját területén Anglia és Franciaország (Törökország szövetségeseiként), ezzel az oroszokat megakadályozták a törökök elleni fellépésben, és távol tartották a Földközi-tenger medencéjétől. Vagyis a háború hatása ma is érzékelhető: Törökország tartja azóta is a kezében a stratégiai jelentőségű tengerszorosokat, a Boszporuszt és a Dardanellákat a Fekete- és a Földközi-tenger között. Az angolszász tengeri hatalmak számára ez azóta is kulcsfontosságú terület.

Seamen's Savings Bank elleni roham 1857-ben

Wikipedia

Visszatérve a gazdasági krízisre: az eladatlan amerikai gabona levitte az árakat az USA-ban, miközben az Amerikába áramló pénzmennyiség is lecsökkent. A krízist voltaképpen egy bankcsődhöz kötik ekkoriban: 1857. augusztus 24-én csődöt jelentett Ohio Life and Trust Company, amely kockázatos vasúti projektekhez kapcsolódó kétes kötvényüzletekbe bonyolódott. Ezeken jórészt elspekulálta magát, és fizetésképtelenné vált. Mindez pillanatokon belül pánikot váltott ki, a hír futótűzként terjedt, és ebben egy technikai újdonságnak, a távírónak is nagy szerepe volt.

A válság szétterjedése

A tőzsdék hanyatlani kezdtek, az USA néhány nap alatt 1415 bank zárt be, New Yorkban a 33 közül 32 hitelintézet leállította a kifizetéseket. 1857. október 13-án húszezer polgár próbálta megostromolni a város bankjait. Ám hiába követelték pénzüket.

A tőzsdeválságból hamarosan hitelválság, majd kereskedelmi krízis bontakozott ki: ez már Európát is elérte. Ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a válság: már az év végén, 1857-ben ismét hiteleztek az amerikai bankok, és az évtized végére ismét hatalmas növekedést produkált az USA gazdasága.

A hamburgi kereskedőket pedig egy osztrák ezüstkölcsön mentette meg: a bizalmat egy hatalmas ezüstrúdszállítmány érkezése állította helyre a Hansa-városban. A hamburgi pályaudvarra befutó „ezüstvonat” mindenesetre szerencsésebb volt, mint a Kaliforniából aranyrudakkal útnak induló hajó, amely New Yorkba tartott: 1857-ben hiába várták az Atlanti-parton a Csendes-óceánról érkező hajót, szeptemberben egy hurrikánban elsüllyedt három tonna aranyával együtt.

A magyar gazdaság a korszakban

Az 1850-es években valóban csak átmeneti volt a válság, ezt a magyar gazdaság is érezhette. 1850-60 között ugyanis hatalmas gazdasági fejlődés ment végbe itthon, bár történetírásunk ezt nem nagyon hangsúlyozza, hiszen mindeközben durva osztrák elnyomás érvényesült a levert szabadságharc után. (Kicsit talán a második világháború utáni dél-koreai felfutást idézte a szigorú adminisztratív rezsim, erős külföldi tőkebeáramlással, munkahelyteremtéssel és hamarosan gazdasági felemelkedéssel párosulva.) Ezen időszak alatt a hazai kereskedő- és polgári rétegek megerősödtek, elsősorban a terménykereskedelem, a bányászat, a vasútépítés és a hitelintézetek alapítása révén. Ez a gazdasági elit képezte később, 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legbefolyásosabb rétegét.

Csak a krími háború idején, 1853-56 között osztrák tőkések 14 cukorgyárat létesítettek Magyarországon. A szabadságharc után ugyanis megindult az osztrák (kvázi) tőkeexport Magyarországra. Azért kvázi exportról van szó, mert a tőkét valójában korlátozás nélkül hozhatták ide az osztrákok, akik például az 1848/49 után megtízszereződő magyarországi széntermelés 75-80 százalékát tartották kezükben. A magyar gazdasági fejlődést jelzi, hogy 1854-ben készült el a pesti gabonacsarnok, 1856-ban a Röck-gyárban megcsinálják az első hazai gőzgépet, és 1857-ben megalakult az Első Magyar Általános Biztosító Társaság is.A Die Zeit a második globális válságot 1873-ra teszi, és ez kivételesen nem Amerikában, hanem közvetlen közelünkben, Berlinben robbant ki. Ekkorra már – 1871 óta - Heinrich Quistorp harminc részvénytársaságot vitt a tőzsdére. A német bankár Berlin nyugati felében akart villaépítésekkel pénzt csinálni. Ám a részvénykurzusok lezuhantak a berlini tőzsdén, és a bankár üzletének is vége lett. A Vereinsbank Quistorp & Co. lett az első német bank, amely csődbe ment az úgynevezett „Gründerkrise” idején. (Ez utalás a Gründerzeitra, a társaságalapítási lázra.) A bank 1873. október 15-én dobta be a törölközőt, és immár másodszor váltott ki a hír globális pánikot.

Budapesten, Bécsben és Philadelphiában (USA), illetve Németország-szerte egyaránt zuhantak az árfolyamok – írja a Die Zeit. Látszik, ekkorra már Budapest az 1867-es kiegyezés után fontos gazdasági központtá lépett elő. (A pesti tőzsdét egyébként még a kiegyezés előtt, 1864-ben nyitották meg, mondhatjuk azt is, hogy a gyengülő osztrák elnyomás idején.) A börzekrach a Die Zeit szerint átlagosan 44 százalékos árfolyamesést jelentett ezeken a tőzsdéken. Az USA-ban hamarosan 18 ezer cég ment tönkre. Elsősorban a vasútépítés fuccsolt be ekkoriban.

Az 1873-as végül a legsúlyosabb XIX. századi krízissé vált. Csaknem egy évtizeden át stagnált a gazdaság. Ez korszakhatárt jelentett a Die Zeit szerint: először fordult elő, hogy a recesszió nem az agrárszektorból indult ki, hanem az ipari túltermelés vezetett ide. Az új technikai eljárások a nyersvas és az acél előállítását forradalmasították, és így hamarosan túlkínálat uralkodott el a piacon. Ehhez járult még a tőzsdei spekuláció felerősödése, amit egyébként az indokolt, hogy a rendkívül költségigényes vasútépítéshez és a nehézipar fejlesztéséhez nagyarányú tőkebevonásra volt szükség.

Az 1873-as válság következményei

Az 1873-as válság két gyorsan iparosodó, Angliát és Franciaországot „üldöző” államot sújtott leginkább, az USA-t és Németországot. Amerikában vége szakadt az ottani polgárháború, Észak és Dél küzdelmének befejezése óta tartó konjunktúránk, fellendülésnek. Németországban is gyorsan vége lett az 1871 óta tartó „Gründerboom”-nak: a német-francia háborút győztesen befejező porosz vaskancellár, Bismarck hatalmas hadisarcot vetett ki Párizsra, az ebből befolyó összegek két évig táplálták a berlini tőzsde emelkedő kurzusait. Két év alatt 2,5 milliárd márka ömlött be a német tőkepiacra, 928 új céget gründoltak, és ennek a rövid periódusnak vetett véget az 1873-as spekulációs lufi kipukkanása.

A New York-i Fourth National Bank ostroma 1873-ban

Wikipedia

Ekkor kezdődtek a védővámokról a viták, amelyeket a német ipar követelt. Sztrájkok és zavargások veszélyeztették a társadalmi békét, nem véletlen, hogy a kor szülöttje a Bismarck-féle általános beteg- baleset- és nyugdíjbiztosítási rendszer, ami a világon az elsők között próbálta ezt a társadalmi békét helyreállítani ilyen módszerekkel. Közben megindult a kivándorlás Amerikába Németországból, de az Osztrák-Magyar Monarchiából is hamarosan egyre nagyobb tömegek hagyják el az óhazát. (A kivándorlás Magyarország területéről elsősorban a nemzetiségiek körében lesz erős, ekkoriban relatíve nő a magyarság aránya a lakosság egészéhez viszonyítva.)

Németország és a Monarchia képe is megváltozott: a politikában ekkor erősödött fel az antiszemitizmus, sokan kerestek bűnbakot az elhúzódó válságra. Ekkor, 1879-ben, éppen amikor már lecsillapodóban voltak a feszültségek, írja a történész Heinrich von Treitschke: „A zsidók a mi szerencsétlenségünk.” Ezt a mondatát fél évszázaddal később a nemzetiszocialisták veszik át – írja minderről a Die Zeit.

Magyar hatások

Magyarországra kicsit másképp hatott a gazdasági válság – ahogyan azt a gazdaságtörténeti tankönyvek írják. Itt – kezdetben - még nem az ipari túltermelés okozta a problémát, hiszen az még csak felfutóban volt, hanem a nemzetközi krízis „begyűrűző” hatásai. A bankrendszer került nehéz helyzetbe, a vasútépítés és az építkezések lassultak le vagy álltak le teljesen  a második lépcsőben.

Mindezek után a hazai vasgyárakban is felhalmozódtak eladatlan készletek, sőt 1873-79 között a termelés is körülbelül negyedével esett vissza, ami már a vasútépítés lassulásával függött össze. A szénbányászat 15 százalékkal zsugorodott, és 1879-ig nem érte el a válság előtti színvonalat. Az építőiparban téglagyárak mentek tönkre, az élelmiszeriparban pedig a híres és nagyra növő malomipar fejlődése akadt meg. A válság hatására Magyarországon egymás után születettek az 1880-as és 90-es években az iparfejlesztési és ipartámogatási törvények, ennek ellenére az egész gazdaság lendülete hosszú évekre megtört.

Sorozatunk folytatódik az 1929-es és a jelenlegi válság tapasztalaival.