Befűthetnek a kormánynak klímaváltozás ügyében az Ab-döntés után

Jó eszköz lehet a társadalom kezében az Alkotmánybíróság június eleji döntése arra, hogy rábírja a kormányzatot, tényleg tegyen valamit a klímaváltozás ellen

– mondta a HVG kérdésére Sulyok Katalin jogász, a brit Durham University klímavédelmi joggal foglalkozó docense egy minapi háttérbeszélgetésen, amin a klímatörvényt megsemmisítő Ab-határozat hátteréről és jelentőségéról esett szó.

Az Ab közel négy év után, most június eleji döntésében semmisítette meg a 2020-ban ellenzéki kezdeményezés nyomán, de a kormány által végletekig kilúgozva áterőltetett klímatörvény legfontosabb pontját, és állapította meg a kormányzat mulasztásos alkotmánysértését.

A határozat révén sokkal jobb helyzetben van mindenki, aki a klímaváltozás gondját a szívén viseli, és látható eredményt akar látni – állapította meg Sulyok Katalin, aki szerint arra érdemes koncentrálni, hogy az Ab-határozat jogalkotási felhívás is egyben: az Ab ugyanis 2026 június 30-val rendelte a törvény kérdéses pontjának megsemmisítését és egyben határidőként is kitűzve a jogszabály kijavítására.

„Eddig csak mondani lehetett, hogy nem elég jó a törvény, tudományos cikkekben értekezhettünk róla, de mostantól egészen más fajsúlyú feladat.

Amikor arról beszélgetünk, hogy kell egy jó klímatörvény már nem az lesz a válasz, mint eddig, hogy de hát jó ami van.

Ugyanakkor Sulyok arra is figyelmeztet, ez nem a végső győzelem, csak az első jó irányba tett lépés, „de annyit ér, amennyit használunk belőle”. Szerinte sok múlik az egyes embereken is: a társadalomnak ugyanis el kell várnia a döntéshozótól, hogy cselekedjen. 

De mi volt a baj a klímatörvénnyel?

Leginkább, hogy nem volt benne komoly ambíció: a 2030-ig vállalt, az 1990-es szinthez képest 40 százaléknyi károsgáz-kibocsátáscsökkentés már megszavazásakor nagyrészt teljesült – a szocialista ipar rendszerváltozást követő felszámolása révén –, és a törvényre hivatkozva, mint azt Bart István klímapolitikai szakértő a HVG-n a törvény elfogadása évében meg is írta, a kormányzatnak az évtized végéig alig kell(ett volna) valamit tennie ez alapján a klímaváltozás ellen.

Tüntetők a VIII. Globális Klímasztrájkon

Reviczky Zsolt

Ez valóra is vált, miután 2023-ban teljesült a cél, sőt idén tavasszal klímabajnok is lett Magyarország – aminek azonban mégsem lehetett örülni, ugyanis a brutális gazdasági visszaesés, nem pedig a zöldítés áll mögötte.

Mint Sulyok Katalin kiemelte, az Ab arra jutott, hogy a klímatörvény 

• sérti az egészséges környezethez való alapjogot, és a visszalépés tilalmát: az elért szinttől nem szabad visszalépni a környezetvédelem területén,
• sérti az elővigyázatosság elvét: nem egyértelmű, hogy elég lenne ahhoz, hogy ne történjenek súlyos környezeti károk, vagy ne növekedjen azok kockázata, vagyis
• sérül az alkotmány P-cikkelye, ami a nemzet közös örökségéről és a jövő nemzedékek érdekeinek védelméről rendelkezik, és kimondja, hogy azokat meg kell őrizni, fenntartani és továbbadni.

Mindebből pedig az fakad, hogy a kormányzat azzal, hogy a törvényben nem rendelkezett a korábban kitűzött cél – ami felett mint látható, eljárt az idő – felülvizsgálatáról, 

a jövő nemzedékek érdekeit sérti, hiszen az érdemi intézkedés híján kényszerpályára állítja őket: rájuk hárítja a 2050-es végső cél eléréséhez szükséges kibocsátás-csökkentés fennmaradó nagyobb részének teljesítését.

Klímaszakértők ezzel kapcsolatban rendre felhívják a figyelmet arra is, hogy az 1990 és 2050 közötti 60 évnek 2030-ig több mint a fele, 40 év le fog telni, és ha nem módosítunk a köztes célon, akkor a kibocsátás-csökkentés garmadájának teljesítésére már csak 20 év áll majd rendelkezésre.

Milyen lenne egy jó klímatörvény?

Az Ab-döntés értelmében először is meg kellene felelnie

• a megelőzés elővigyázatosság alapelveinek, biztosítania kellene, hogy el lehessen kerülni a súlyos környezeti károkat és azok kockázatát, ha ugyanis nem így teszünk, a hatások visszafordíthatatlanok lesznek.
• Emellett egyenlő súllyal kell, hogy figyelembe vegye a jövő nemzedékek érdekeit, jobban kellene figyelnie a legújabb megoldási lehetőségekre, és elő kell írnia az esetlegesen majdan kitűzött célok folyamatosan felülvizsgálatát, nehogy közben meghaladottá váljanak.
• A jó klímatörvények rövid távra fókuszálnak, mert készítőik tudják, hogy most kell cselekedni, hiszen például a kibocsátott káros szén-dioxid felhalmozódik a légkörben és több száz évig ott is marad, és a káros hatásokat nehéz visszacsinálni, egyszerűbb (és olcsóbb is) az elkerülésük. 
• Érvényesül bennük a jogbiztonság, mert az ipari szereplőknek is tudniuk kell tervezni. Ennek érdekében (is) pontos és folyamatos tervezési ciklusok, pontos határidők, felelősök szerepelnek benne. Belefoglalják, kiket kell tájékoztatni, kikkel kell konzultálni – például a lakossággal – és nemcsak egyszeri alkalommal, hanem folyamatosan, maximum ötéves tervezési ciklusban.

A klímavédelmi szakjogász jó nemzetközi példákat is említett: ilyen az angol Net Zero Stratégia, a finn, illetve a – mostani hazai döntéssel párhuzamba állítható Neubauer és társai ügyében 2021-ben hozott német alkotmánybírósági döntés nyomán – felülvizsgált német szabályozás. 

Mátrai Erőmű

Túry Gergely

A kormányzat részéről pedig fontos, hogy minél magasabb szintű legyen a politikai elköteleződés, és a végrehajtás felelőssége is. Nem elég egy minisztérium, mert akkor a többi nem fog ezzel foglalkozni, így horizontális koordinációra lenne szükség, hogy

mindenki érezze, hogy az ő feladata is tenni. 

Mi fakadhat a döntésből?

Az első és legfontosabb, hogy jövő nyárra ki kell javítani a klímatörvényt. Ezen túl egyrészt szükség lenne jogszabályokban rögzíteni az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségeket. Jelenleg ugyanis csak jogilag nem kötelező dokumentumok léteznek a témában, mint például a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, a Nemzeti Energia- és Klímaterv,  Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia, az Erdőstratégia, Vízstratégia stb. Ezek hosszútávú víziók, de a tényleges intézkedéseknél erodálódnak a bennük foglaltak – ha egyáltalán érvényesülnek. 

Nemcsak ambiciózusabb célokra, de kötelező érvényű, számon kérhető jogszabályokra is szükség lenne. 

A határozat emellett komoly muníciót jelenthet több, a klímaváltozás hatásai szempontjából sokat kritizált törvény felülvizsgálatához. Például mert azok révén csökkennek az alkalmazkodás esélyei, és nem járulnak hozzá a P-cikk érvényesüléséhez. A teljesség igénye nélkül íme pár égető és aktuális példa, amelyek a háttérbeszélgetésen is szóba kerültek:

• A kútamnesztia, amelyet sokan úgy vettek, hogy bárki bárhol kutat fúrathat, és nem javította a tisztánlátást abban, hogy ki, hol, milyen mélyről és mennyi vizet vesz ki a talajból. Pedig az egyre terjedő illegális kútfúrások az ország vízkészleteit veszélyeztetik.
• Úgy általában a vízgazdálkodási szabályok, amelyek jelenleg, még mindig a víztöbblet levezetését szolgálják, és kevésbé a vízmegtartást. Pedig ez megint csak kulcsfontosságú lenne a sikeres alkalmazkodáshoz, a Kárpát-medence elsivatagosodásának elkerüléséhez, a természeti örökség megőrzéséhez (ugye, P-cikk). Most, egy arra nyitott gazdálkodó sem feltétlenül tud eleget tenni ennek, bár, miután a szakmai-politikai hozzáállás változóban van, már legalább az elvi lehetősége meglenne rá.
• A tarvágás fokozását lehetővé tevő, a veszélyhelyzeti rendeleteket törvényi szintre emelő, Sulyok Tamás államfő által először vissza is dobott jogszabály, amivel kapcsolatban a mostani döntés alapján jó eséllyel lehetne alkotmányos normakontrollt kérni. Az más kérdés, hogy nincs kötelező határidő, mikor születhetne erről döntés (a mostani Ab-döntés is közel négy évvel a beadvány után történt). Kedvező előzmény viszont, hogy volt már hasonló jellegű Ab-döntés 2020-ban az erdőtörvényről.
• A szakértő szerint emellett új alapokra kellene helyezni egyebek mellett az antropogén területhasználatot – ez a zöldmezős beruházásokra lenne hatással –, vagy épp a teljes urbanisztikát. 

Ilyen elvárásoknak egy szimbolikus, öt paragrafusból álló maximum egy oldalra nyomtatható klímatörvény nem tud megfelelni.

De hát eddig is tett a kormány az ilyen alkotmányos mulasztásokra!

A kormányról nem mondható el, hogy nagyon igyekezne az ehhez hasonló alkotmánysértések és -mulasztások orvoslására. Az Ab-döntésről hírt adó HVG-cikkben is szerepel például, hogy idén immár hetedik éve nem teremtették meg a Natura 2000 földrészletek hasznosítása során a természetvédelmi szempontok érvényesülését szolgáló biztosítékokat – tavaly októberben 14 ilyen esetet számolhattunk össze.  Ez egyébként a klímavédelem területén nem csak hazai sajátosság:

„A politikát az állampolgárok csinálják, nekik kell rá hatással lenniük – mondta ezzel kapcsolatban Sulyok Katalin, aki elismerte, hogy – Ez nem a leghatékonyabb út, de nincs más”. 

Az alkotmánybíróság nem tud sem bírságolni, sem büntetni, vagyis itt sincs felülről jövő kényszer. Így az előrelépést szerinte az alulról jövő kényszer hozhatja el, hiszen ha lesz közös társadalmi elvárás, akkor ezzel foglalkozni kell.

Most végre van egy nagyon magas labda, pontosabban egy nagyon pontos gólpassz.

„Ilyen jó helyzetben még nem volt a diskurzus. Ott van az asztalon, hogy ezzel valamit kezdeni kell, rajtunk fog múlni mi jön ki a folyamat végén” – összegzett Sulyok Katalin.

Nyitókép forrása: AFP / Kisbenedek Attila