Bár nem túl elegáns, de megint nagyon nehéz megállni a népszerűsködést olcsó magyar párhuzamokkal. Vadai Ágnes ugyanis a minap olyan minirekordot állított fel az “némi politikai tőke reményében ismételgessünk valamit üveges szemekkel, amelyben egyáltalán nem hiszünk” kategóriában, hogy amellett nehéz szó nélkül elmenni.

Valami hasonlót láthattunk tegnap este Mitt Romney-tól, aki nem volt rest, és csakúgy, mint az első vitában, megint gátlástalanul ráhajtott az olvasmányélményeiből ismerős középosztályra. Innentől kezdve a második elnöki vita bizonyos pontokon abszurd paródiába hajlott, amelyben Barack Obama demokratapárti érveit Mitt Romney azzal cáfolta, hogy megismételte őket. Újra megígérte, hogy a felső 5 százalék  nem kap adókedvezményeket, enyhíteni fogja viszont a középosztály terheit. Például a tőketerheik csökkentésével. Chicago-i egyetemi tanár barátnőm, akivel lázas online beszélgetésben néztük együtt a vitát, ezen a ponton prüszkölt vizet a klaviatúrába és kérdezte, hogy egészen pontosan hány dollárnyi befektetésük lehet a bérből és fizetésből élőknek az elmúlt évek után?

Ennek ellenére nem lehet elvitatni, hogy az eddig oly sutának hitt Mitt Romney megint nagyot alakított. Sőt, a nyílt konfrontációban olykor megint sikerült egy hajszálnyival könnyedebbnek maradnia Obamánál. Ám a meglepően jó produkcióért járó krediteket múltkor már besöpörte, a színpadi teljesítmény pedig édeskeveset ér, ha az ember száján csak meleg levegő jön ki. Főleg, miután a magyar nyugdíjasoknál is jobban megabúzált középosztályról áttértek olyan, a kormányzó számára rázósabb témákra, mint a nők helyzete és a bevándorlók ügye, ahol Obama fölénye azonnal kiderült.

AP / Eric Gay

A sármját visszanyert elnök nehezen behozható előnye ugyanis a hitelesség. Ha négy évnyi teljesítménye nem is volt hibátlan – bár kié az –, egy hatalmas bravúrt végrehajtott: az ifjabb Bush középkori hiedelmekkel terhelt, a Gonosz és a Jó szent csatájára építő ijesztően primitív hagyatéka után sikerült egy olyan felvilágosult politikai hangnemet meghonosítania, amihez egyszerűen igazodni kell. Érvekkel, ellenérvekkel, na meg hiteles teljesítménnyel. Márpedig Romney 47 százalékos beszéde után továbbra is nehéz elhinni, hogy az általa mostanában elgyötörtnek titulált középosztály iránti látványos aggódása mélyén egy fikarcnyi meggyőződés is lenne. 

És a republikánus kormányzó számára a neheze még hátravan. Nagyon várom a jövő hétfői külpolitikai vitát. De nem lennék annak a helyében, aki Romney kormányzót fogja felkészíteni rá. Kemény hete lesz.

PS: És hogy a legfontosabbról se feledkezzünk meg : miközben a férfiak a színpadon küzdöttek, a feleségek csendes csatát vívtak a sorok közt. Történt ugyanis, hogy a mellrák elleni küzdelem hónapjának tiszteletére mindketten pink ruhába öltöztek a jeles alkalomra. És ezt a versenyt bizony Michelle Obama nyerte, kiütéssel. Míg rószsaszín kösztümjében a tőle megszokott dögösen okos nőt hozta, Ann Romney igazi íztelen-szagtalan republikánus feleség-imidzsét csak a döbbenetes hullakék körmök törték meg. És ha mindez nem lett volna elég, a vita utáni kötelező hitvesi csók oly árulkodóan mesélt egymáshoz való viszonyukról, hogy én a Romney-család helyében azonnal letiltanám a képeket. Michelle és Barack: tus.