Mindannyian tudjuk, hallottuk, hogy semmilyen film, rajz nem helyettesítheti a gyerek számára azt az élményt, mint amikor felolvasunk neki. Mi zajlik pontosan a gyermekben, mi az, amivel ilyenkor a felnőttkor feszültségeinek feldolgozását is megalapozza?
Vágyainkkal kapcsolatban a legnagyobb kérdés – akár beteljesülnek, akár csak küszködünk miattuk –, hogy valóban saját kívánságainkról van-e szó, vagy pedig mások életét élve, mások óhajait tesszük magunkévá, és próbáljuk meg elérni őket.
A gyermek számára a világegyetem egységét és biztonságát a család jelenti. Ha ez megbomlik, számára a világegyetem összeomlik.
A negyvenes éveink közepén ismét feltesszük magunknak a kérdést: mi az életünk értelme? Ez fordulópontot hozhat, különösen, ha életünk első felében olyan utat követtünk, amelyet inkább az motivált, hogy megfeleljünk a külső elvárásoknak.
Hogy ne mindig az történjen az ágyban, amit a másik akar. Vagy amit mi akarunk.
A metoo# korszakában különösen aktuális.
Kifejezetten azért zarándokoltam el a taiko japándobosokhoz, hogy megfejtsem, mit ad az együtt dobolás ősi ereje.
A kutatásban nem ismerték azt a kifejezést, hogy „attól függ”.
Újságírói pályafutást cserélt regényírásra, könyveit tízezrek vásárolják, előfordul, hogy három-négy embernek dedikál egyetlen példányt – hogyan lett az álmodozó gimnazistából sikeres üzletasszony?
A hálószobatitkok után talán a pszichológusi rendelőben zajló munka szüli a legnagyobb kíváncsiságot az emberben, amibe most egy kis betekintést nyerhetünk egy új könyv- és beszélgetéssorozat által.
Vincent van Gogh életében már gyermekkora óta jelen volt az üres szék metaforája, és hangsúlyosan újra felbukkant, amikor festőtársával, Paul Gauguinnel drámaira fordult a kapcsolata.
Az aktuális kapcsolati állapot megítéléséhez legalább annyi józanságra és határozottságra van szükség, mint magához a szakításhoz.
A nagy önérvényesítési kísérletek közepette nem egyszer vallunk kudarcot, mert túl passzívvá vagy épp agresszívvá válunk. Miért futjuk ugyanazokat a meddő köröket a munkahelyi és a családi konfliktusok során? A HVG Extra Pszichológia Szalonjában kiderült, hogy nem is túl bonyolult a hatékony önérvényesítés receptje.
Bízunk-e a jövőnkben? – ez a kérdés.
A filozófia nagy kérdése, hogy kik vagyunk, immár kiegészül azzal, hogy kikkel állunk kapcsolatban. Évmilliók óta élünk hálózatokban. Viszonyainkba ágyazottságunk azt jelenti, hogy együtt kell működnünk társainkkal, és bár befolyásolnak bennünket, mi is befolyásoljuk őket.
Nem csak a belső hat a külsőnkre – fordítva is igaz.
A betegek másképp dolgozzák fel a társas ingereket.
Mi köze Stanley Milgram híres áramütéses kísérletének a tiszazugi arzénes asszonyokhoz? Ez is kiderül abból a most megjelent tudományos kötetből, amely a pszichológiai szempontokat is mérlegelve feltárja, amit az évszázaddal ezelőtti bűnügyről tudni lehet.
Vagy éppen ön az? Hogyan hozzunk létre mindezek ellenére viszonylag normális keretek között működő családot?
Egy kutatás annak is a nyomába eredt, miért hajlamosabbak rá egyesek.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
