5+2 dolog, amit nem tudott a világ legcukibb állatáról

Aki nem az alvásra asszociált a mormota szó hallatán, annak bizonyára az Idétlen időkig című film ugrott be Bill Murray főszereplésével. Az 1993-as romantikus vígjáték eseményei ugyanis egy szürke amerikai kisváros, a valóságban is létező Punxsutawney jelentős rendezvényén, a minden évben megrendezett mormotanapon játszódnak.

Valószínűleg ez a film is tehet róla, hogy szegény mormotákat sokan amerikai „őslakosoknak” hiszik, holott a nagytestű rágcsálónak 14 alfaja ismert, igaz, közülük sajnos több is veszélyeztetett a túlzott vadászat következtében. Bár Magyarországról gyakorlatilag eltűnt, de szerencsére a Budapesttől szűk 6 és fél óra autózással elérhető Grossglockner lejtőin a mai napig vidáman éldegélnek, a túrázók legnagyobb örömére. De lássuk, mit is érdemes tudni erről a különös állatról, amelynek bizonyára lelkes rajongói akadnak az alvást hobbiként űzők között, nem is véletlenül.

Több mint fél év alvás, egyhuzamban

A mormota nem kevesebb mint 7 hónapot tölt téli álommal, amely során akár testtömege egynegyedét is elveszítheti. Éppen ezért az ébren töltött hónapok jelentős hányadát az erre való felkészüléssel, magyarul, csaknem folyamatos táplálkozással tölti. Bizony, a mormoták akár naponta (!) képesek a testsúlyuk egyharmadának megfelelő tömegű növényt, levelet, sőt akár fakérget is elfogyasztani. Ha emberek lennének, alighanem rájuk lehetne mondani, hogy inkább ruháznánk, mint etetnénk őket…

Nagyon cool állatok

A szó átvitt, de szoros értelmében is, mivel a téli álom, vagy egy fokkal tudományosabb nevén, téli hibernáció során testhőmérsékletük a 37 Celsiusról akár szűk 3 fokra is visszaeshet. Ilyenkor szívverésük is rendkívüli módon lelassul, légzésükkel egyetemben: percenként nagyjából kétszer vesznek levegőt, szemben az ébrenléti állapottal, amikor 16 alkalommal teszik ugyanezt.

Egérmedvék, sípoló malacok

A mormotákat angolul szokták mouse bearként is emlegetni, elsősorban azért, mert táplálkozás közben időnként két lábukra állva néznek szét, hogy nem fenyegeti-e őket valamilyen ragadozó. Ilyenkor messziről aprócska medvének is lehet nézni őket, ami a téli álommal kombinálva már-már gyanússá teszi, hogy valójában ők a macik távoli rokonai. Persze, ha meghalljuk, hogy sípoló malacnak (whistle pig) is nevezik, még jobban zavarba jövünk. Ez persze leginkább jellegzetes füttyögő hangjukra utal, amellyel társaikat figyelmeztetik. Dehogy valójában melyik család is az övék, az még ennél is meglepőbb: a mormoták a mókusfélék közé tartoznak, és bár alapvetően talajmenti életmódot folytatnak, a fákra is könnyedén felmásznak egy-egy finom falat reményében.

Tehetséges mélyépítők

A mormoták földalatti üregekben vészelik át a hideg hónapokat, ehhez pedig elképesztő kiterjedésű alagútrendszereket képesek vájni a földbe. Egy-egy mormotalak akár a 30 métert is elérheti, ami az állatkák átlagos méretéhez viszonyítva olyan, mintha a nappalinkhoz vezető előszoba valójában egy reptéri kifutópálya lenne. Ők viszont még arra is gondolnak, hogy bármikor, bárhol el tudjanak tűnni a ragadozók szeme elől, egy-egy üreghez ezért több irányból is tartozik bejárat. A mormotabarlangok egyébként olyan kiterjedtek és erősek is lehetnek, hogy az alpesi gazdák földművelő szerszámai is időnként beletörnek, ha a jószágok épp egy szántóföld alját nézték ki ideális mormota-lakóparknak.

Eszkimó- vagy mormotapuszi?

A sarkvidéki népcsoportban puszi helyett az emberek az orrukat dörzsölik össze a nagy hidegben, hasonló pedig megfigyelhető a mormotáknál is: amikor az egyik egyed megközelíti a másikat, a nóziját a másik állat szájához érinti, ezt tudományosan nazo-orális kontaktusnak hívják, ez azonban eltörpül amellett, hogy mennyire helyes látványt nyújt két puszilkodó mormota.

Szoros családi kötelékek

Egy klasszikus értelemben vett mormotacsalád két nőstényből és egy hímből áll, és míg a „papa” élelmet gyűjtöget odakint, a nőstények gondozzák a kölyköket. Bár a hím mormota inkább magányos életmódot folytat, nem múlhat el nap anélkül, hogy meg ne látogassa a kicsinyeit.

Az a bizonyos mormotanap

A cikk elején emlegetett mormotanapot valóban megrendezik Punxsutawney-ban, ahová német telepesek vitték be ezt a hagyományt az 1800-as évek végén, miután megalapították a Punxsutawney Groundhog Club nevű egyesületet. Tőlünk nyugatabbra ugyanis nem a medve látja meg az árnyékát a tavasz közeledtével, így válhatott Punxsutawney Philből a világ valószínűleg legismertebb mormotája. Érdekesség, hogy a film forgatása után a pennsylvaniai kisvárosban felpörgött a turizumus, annak ellenére, hogy a filmet valójában az Illionis-ban található Woodstockban forgatták. Persze, ha a filmesek tudták volna, hogy az osztrák hegyoldalakban gyakori látvány a mormota, lehet, hogy Európába utaznak inkább egy autentikusabb helyszínért.

Mit látni a Grossglocknernél (a mormotákon kívül)?

Bár Ausztria nem szűkölködik a gyönyörű hegyi tájakban, kétségtelen, hogy a Grossglockner környékén kígyózó alpesi panorámaút a szomszédos ország egyik koronaékszere. Erre a környékre gyakorlatilag az év minden évszakában érdemes egyszer ellátogatni, mert míg telente a fehér hótakaróban, úgy ősszel a színes levelekben, a völgyben gomolygó ködtengerben és a varázslatos panorámában lehet gyönyörködni. A réteken pedig nem nehéz meghallani a jellegzetes mormotafüttyszót, a kis állatok ugyanis ilyenkor még egyszer utoljára kimerészkednek az üregeikből, hogy egy utolsó nagy lakmározással készüljenek a hosszú téli álomra. Az alpesi panorámaút számtalan kincset rejt, a hegyvidéki lovastanyától a vízimalmon át a barátságos hegyi fogadóig, ahol helyben sült forró almásrétessel és sűrű forró csokoládéval vagy forralt borral töltődhetnek fel a kirándulók. Aki rajong a túrázásért, itt megtalálja a számítását, de aki nem szívesen koptatja a túrabakancsot, annak is érdemes ellátogatnia a Grossglocknerre, a Franz Wallack által megálmodott alpesi panorámaúton ugyanis már végigvezetni is életre szóló élményt jelent.